A New Horizons űrszonda apránként érkező felvételei újabb nagy meglepetéssel szolgáltak a 2014 MU69, vagyis közismert nevén az Ultima Thule alakjáról.

A legutóbbi, már megérkezett képek azt a látványt tárták fel, amelyet az űrszonda az égitest közeli elrepülését követően, visszanézve „látott”, kb. 10 perccel a legnagyobb közelségét követően.
Az első, korai felvételek alapján az égitestet két, többé-kevésbé gömbölyű darabból álló hóember alakúnak vélték, azonban az első fotók új vizsgálata és a friss „viszlát” felvételek alapján a két összetapadt darab távolról sem gömbölyű, sokkal inkább lapos.
Az Ultima nevet kapott nagyobbik leginkább egy amerikai palacsintára hasonlít, a Thule nevű kisebbik pedig egy horpadt dióra emlékeztet. Az így készült új modell a cikk első ábrája, a kék, szaggatott vonal jelzi az eddigi ismereteink és a már megkapott felvételek alapján elképzelt alak bizonytalanságát. Mindennek ellenére az egyértelmű, hogy az égitest egészen másként fest, mint a korai felvételek alapján modellezték!

A közelség után készült felvételekből egy 14 képkockából álló animáció is készült, ezen az Ultima Thule egyik peremét megvilágító napfény, illetve az égitest körvonala által kitakart csillagos égbolt látható – ez utóbbi alapján vált lehetővé, hogy új elképzelés szülessen az égitest alakjáról. Mivel az égitesttől ekkor már közel 9000 kilométerre járó szonda igen nagy sebességgel haladt és a látványt hosszabb záridővel kellett fotóznia a LORRI kamerának, ezért az Ultima Thule pereme kissé elmosott, de ezt a képek feldolgozása során digitálisan korrigálták a szakemberek. 

A szonda a távolodása során más szögből látott rá az égitestre, így az ekkor készült fotók nemcsak kiegészítették a korábbi látvány alapján kapott elképzeléseket, hanem jelentősen meg is változtatták azt. A „viszlát” fotósorozat egyedi képeinél az Ultima Thule más és más csillagokat takart ki, s ezekből lehetett következtetni az alakra, amelyet az égitest napfényes peremének látványa jól kiegészített. Részint a földi vizsgálatok során készült, részint pedig a New Horizons közelítése idején rögzített felvételeket együttesen elemezve jutottak el a kutatók az újonnan elkészült modellhez. A modell és az Ultima Thule bevilágított pereme (sarlója, ha a Hold hasonló fázisú látványa alapján használt kifejezéssel élünk) meglepően jó azonosságot mutat, vagyis a modell illeszkedik a frissen érkezett felvételek adta látványhoz.

Az átrepülés ideje alatt az égitest és az űrszonda közti szög, vagyis az, hogy miként lát rá az égitestre a szonda, persze korlátozza, hogy mennyi információt lehet az Ultima Thule alakjáról kinyerni, de a legelső elképzelést részben el kellett vetni. Az égitest nemcsak sokkal laposabb, mint a korlátozott információk alapján, első ránézésre véltük, hanem még annál is, amilyennek eddig ismereteink alapján feltételeztük. Az is biztos, hogy a bolygókezdemények kialakulását, a korai Naprendszer viszonyait vizsgáló kutatók számára ez a felfedezés rengeteg izgalmas elméleti munkát ad majd.
A frissen feldolgozott fotók eredetijeit hamarosan közzé teszik a New Horizons nyers képeit bemutató oldalon is, minden hét péntekén kerülnek fel az azt megelőző 7 nap során hazaérkező újabb fotók. Az átrepülés során készült fotók rendkívül nagy része még nem érkezett meg a Földre, ezek hazasugárzásához még további hosszú hónapokra van szüksége a szondának.
Az új információk különösen izgalmassá teszik az Ultima Thule-t, hisz soha ezelőtt semmi hasonló égitestet sem láttunk még a Naprendszerben, így egyelőre merő talány, hogy miként alakulhatott ki ez a lapított forma.

Az új felvételekről és az ezek alapján született friss modellről a New Horizons irányító- és kutatócsoportja, a Johns Hopkins Applied Physics Laboratory és a Southwest Research Institute munkatársai számoltak be.

Forrás: Égen-Földön-Föld alatt