Fotó: dreamstime

Mi magunk is igen gyakran kommunikálunk érzelmeket a kutya felé, egyszerű hétköznapi helyzetekben, olykor már-már eltúlozva. Feltűnően vidámnak tűnünk, ha fel akarjuk kelteni a kutya érdeklődését, vagy tanítani szeretnénk neki valamit, jelképesen mérgesek vagyunk, ha valami rossz fát tett a tűzre. De mit is ért mindezekből a kutya?

Több korábbi kutatás szerint, a kutyák valóban képesek megkülönböztetni az emberi érzelem-kifejező jeleket, főleg akkor, ha egyszerre több csatornán (arckifejezés, hanghordozás, testtartás) kommunikáljuk ezt feléjük. Ha például, két egyforma tárgy közül kell választani, a kutyák gyakrabban közelítik meg azt, amelyikhez a gazda örömteli kifejezése társul, mint azt, amihez semleges kifejezés, undor, vagy félelem kapcsolódik.

A negatív érzelmek esetében az eredmények nem ennyire egyértelműek. Ha az egyik tárgynál a gazda semleges kifejezést mutat, a másiknál pedig negatív érzelmet (félelem, undor), a kutyák egyformán közelítik meg a tárgyakat, vagyis nem kerülik el a negatív érzelemmel megjelölt tárgyat.

A kutatások azonban mindeddig nem vették figyelembe, hogy amíg a gazda örömét legtöbbször valóban pozitív esemény követi, a negatív érzelmeit nem feltétlenül kapcsolják negatív következményekhez a kutyák. Ami a gazda számára negatív (például undorító), az bizony gyakran igen vonzó is lehet a kutya számára. Így abból, hogy a kutyák teszthelyzetben megközelítik a gazda által  undorítónak vélt tárgyat, nem feltétlenül következik, hogy nem ismerték volna fel a gazda undorának negatív töltetét. Lehet, hogy számukra ez az undor inkább egy potenciálisan érdekes tárgyat jelez.

Az ELTE Etológia tanszékén folyó vizsgálatban arra kerestek választ, hogy a kutyák saját kíváncsisága, érdeklődése hogyan befolyásolja ilyen helyzetekben a választást. A tesztben a kutyák két tárgy (összenyomott műanyag flakon) közül választhattak, egyikben egy szem jutalomfalat, a másikban egy apró kő volt. A gazdák a flakonhoz különböző érzelmeket mutattak: vidámak voltak, semlegesek, vagy undorodtak tőle. A gazda, miután mindkét flakonnal kapcsolatban kifejezte érzelmeit arra utasította a kutyát, hogy hozza be neki az egyik tárgyat, de anélkül, hogy bármilyen módon jelezte volna, pontosan melyiket szeretné. A behozott flakon tartalmát természetesen megkaphatta a kutya.

Az elmélet szerint a kutyák épp annyira találják érdekesnek az undort, mint a többi érzelmet, így nem várható különbséget abban, hogy melyik flakont közelítik meg elsőnek. Azt is feltételeztük, hogyha a kutyák felismerik a gazda undort mutató kifejezését, akkor valószínűleg nem hoznak neki undorító dolgot, inkább egy semlegest, vagy vidámat választják.

Az eredmények igazolták a feltételezéseket: a kutyák első megközelítése valóban véletlenszerű volt, egyformán gyakran közelítették meg a vidám, semleges és undorító érzelemmel megjelölt tárgyakat. A behozásnál azonban erős eltérés mutatkozott. A kutyák gyakrabban vitték gazdájuknak a pozitív (vidám) tárgyat, függetlenül attól, hogy a másik tárgy semleges, vagy undorító volt-e. A semleges-undor kombinációban pedig gyakrabban hozták be a gazdának a semleges tárgyat, mint az undorítót.

A tesztből arra lehet következtetni, hogy a kutyák képesek felismerni a gazdájuk pozitív és negatív érzelem-kifejező jeleit, és használják is ezt az információt tárgyválasztási helyzetben. Úgy tűnik azonban, a kutyák által elsőként megközelített tárgy inkább azt jelzi, hogy ők maguk mit tartanak érdekesebbnek, míg behozásnál már a gazda véleménye számít.

A vizsgálat megerősíti a korábbi kutatások eredményeit is, miszerint a kutyák képesek felismerni a gazda érzelmeinek pozitív töltetét, és ezt preferálják a semleges illetve negatív érzelmekkel szemben. Az is bebizonyosodott, hogy a kutyák az undor kifejezésének negatív töltetét is felismerik, ám hogy preferálják-e azt vagy pont elkerülik, az függ attól, milyen szituációban találkoznak ezzel az érzelemmel.

Forrás: ELTE Etológia Tanszék;Turcsán Borbála, Szánthó Flóra, Miklósi Ádám és Kubinyi Enikő