Tudomány

Namíbiai sóstóhoz hasonlít a Titán egyik képződménye

A NASA Cassini szondájának adatait elemző új vizsgálat azt sugallja, hogy egy tó a Titánon a földi sóstavakhoz nagyon hasonlóan működik.

A Szaturnusz Titán holdjának egy régiója, úgy tűnik, igen hasonlít a namíbiai Etosha-sóstóhoz. Mindkettő tiszavirág életű képződmény, hatalmas, sekély bemélyedés, melyet időnként folyadék tölt ki.

Az Ontario Lacus a legnagyobb tó a Titán déli féltekén. Némileg kisebb, mint névadója, az északi-amerikai Ontario, egyébiránt néhány komolyabb szempontból különbözik tőle. Folyékony szénhidrogén – nem víz – tölti ki, és a legtöbb helyen csak néhány méter mély. Rendkívül sekély bemélyedésben (depresszió) helyezkedik el egy lapos, üledékes medencében, amelyet kisebb hegyláncok öveznek.

Balra a Titán tava, az Ontario Lacus, míg jobbra a földi Etosha-sóstó látható. Az Ontario Lacus 230x75 kilométeres területet fed le, míg az Etosha-sóstó eme 2003-as felvétele 120x65 kilométert ölel fel. A nyilak az északi irányt jelölik. (Fotó: NASA/JPL-Caltech és NASA/USGS )

Egy új vizsgálat most azt mutatja, hogy a régió ezen képződményei és klímafeltételei hasonlítanak a Föld félszáraz területeihez, mint amilyenek a dél-afrikai sóstavak. A megfigyelések a Cassini szonda nevéhez fűződnek, mely a NASA, az ESA és az Olasz Űrügynökség Cassini-Huygens missziójának részét képezi.

Míg az Ontario Lacusról korábban azt hitték, hogy állandó jelleggel folyékony metán, etán és propán tölti ki, az újabb adatok – melyeket az Icarus folyóirat közölt – mást sugallnak. A Cassini képalkotó, spektrografikus és radarkészülékei - mindegyik kétszer vizsgálta meg az Ontario Lacust - adatainak kombinálásával, Thomas Cornet, a Nantes-i Egyetem kutatója vezette csapat bizonyítékot talált a tómederbe vájt csatornákra a depresszió déli határán. Ezek a csatornák a 2007 december és 2010 január közötti időszak képein is láthatóak maradtak.

„

Arra a következtetésre jutottunk, hogy az Ontaria Lacus szilárd talaja valószínűleg ezeken a területeken napvilágra került” – mondja Cornet.

Ezen felül a Cassini adatai szerint a képződmény körüli üledékek azt mutatják, hogy a folyadékszint korábban magasabb volt.

Mindez hasonlít a tünékeny földi tavakhoz. A kutatók azt sugallják, hogy a képződmény legközelebbi rokona a namíbiai Etosha-sóstó. Ezt a sós tómedret sekély vízréteg tölti ki, amelyet egy föld alatti víztározó emelkedő szintje nyújt az esős évszak folyamán. Majd a víz elpárolog, és az üledékeket egyfajta árapályszint-jelzőként hagyja hátra. 

(Fotó: Cassini radarkép:  JPL/NASA. Envisat radarkép ESA. Kompozit: LPGNantes.)

Cornet és csapata így úgy hiszi, hogy az Ontario Lacus szintén felszín alatti szénhidrogén-folyadékforrások eredménye, melyek alkalmanként felbugyognak és elárasztják a mélyedést, mielőtt részben ismét kiszáradnának. 

A Föld mellett a Titán az egyetlen ismert világ, mely stabil folyadékokat hordoz felszínén. Míg a Földön vízciklusról beszélhetünk, a Titánon teljes szénhidrogénciklus áll fenn, amely hidrogénre, szénre és nitrogénre támaszkodik, és a légkör, a felszín és a föld alatti régió között megy végbe.

A Titán tavai e folyamat szerves részét képezik.

Nicolas Altobelli, a misszió kutatója szerint így ezek az eredmények nyomatékosítják az összehasonlító planetológia fontosságát a modern bolygótudományokban. „A Titánhoz hasonló idegen világokon ismerős geológiai alakzatok észlelése lehetővé teszi, hogy teszteljük a kialakulásukat magyarázó elméleteket.”