Égi jelenség megfigyelésére és a csillagászati obszervatóriumok működésének tanulmányozásra indult egy magyar expedíció Dél-Amerikába, 2019-ben. Vezetőjük, Szabó Róbert fizikus-csillagász számol be szakmai útjukról.

2019. július 2-án teljes napfogyatkozás látszott a Csendes-óceán déli vidékén. A totalitás sávja átszelte a dél-amerikai kontinenst is, Chiléből és Argentínából kitűnő lehetőséget kínálva a nem mindennapi égi jelenség átélésére. E sorok írója az Európai Déli Obszervatórium (ESO) éppen 50 éve alapított első obszervatóriumából, La Silláról nézte végig a jelenséget. Az ESO sok szempontból a világ legeredményesebb csillagászati szervezete, melynek több obszervatóriuma is van Chilében. A szervezethez magyar csillagászati közösség is mielőbb szeretne csatlakozni. Bár magának az ESO-nak még nem, ismeretterjesztési és külkapcsolati csoportjának (ESON) hazánk már aktív részese. Az évfordulóra és a jeles égi eseményre meghívták a hazai és külföldi sajtó képviselőit, politikusokat és más vezető személyeket, a tagállamok érdeklődői közül kisorsolt nyolc szerencsés nyertest, valamint az ESON képviselőit, összesen mintegy ezer embert.

A chilei Atacama-sivatag peremén, La Sillán több mint húsz csillagászati teleszkóp található. Leghíresebb ezek közük az ESO 3,5 méteres NTT (New Technology Telescope), és a 3,6 méteres nagy felbontású spektroszkóppal (HARPS) felszerelt bolygókereső távcsövei. La Sillán a 16. század végén volt utoljára teljes napfogyatkozás, és 2231-ig kell várni a következőre. A helyszínen tiszteletét tette és beszédet mondott Sebastián Piñera, a Chilei Köztársaság elnöke is. A teljes napfogyatkozás a naplemente előtti órákban következett be, helyi idő szerint 16 óra 40 perckor, és 1 perc 52 másodpercig tartott.

Az utazás következő állomása Cerro Paranal volt, ahol a világ legfejlettebb távcsőegyüttese, a négy darab, egyenként 8,4 méteres VLT (Very Large Telescope) egységei találhatók. A VLT számos kisebb teleszkóppal együtt közösen egyetlen gigantikus műszert alkotva, a nagyon nagy térbeli felbontást biztosító interferométer üzemmódban is használható. Paranalon az év 365 napjából 330 napon át kitűnően derült az ég: nem véletlenül esett rá a választás az obszervatórium helyének keresésekor. A programban a VLT egyik távcsöve, a vezérlőközpont, a naplemente, és az egyik távcsőről indított, a felső légkörben műcsillagot létrehozó, egyedülálló lézeres sugárnyaláb megtekintése is szerepelt, melyet a légköri nyugtalanság kiküszöbölésére használnak a távcső segédtükrének másodpercenkénti több ezerszer megismételt, számítógéppel vezérelt korrekciójával.  

Amikor azt gondoltuk, hogy az izgalmakat már nem lehet tovább fokozni, akkor következett a Paranalhoz közeli Cerro Armazonesen tett látogatás. Itt, 3000 méteres tengerszint feletti magasságban épül a világ legnagyobb átmérőjű távcsöve, az ELT (Extremely Large Telescope). A 39,4 méter tükörátmérőjű óriás felbontóképessége a Hubble-űrtávcsőével fog vetekedni, fénygyűjtőképessége pedig az eddigi leghalványabb égi objektumok megörökítését is lehetővé teszi majd. Az egy milliárd eurós projekt keretében épülő műszer távoli csillagok körül keringő bolygók légkörének vizsgálatára is alkalmas lesz. A távcsőmonstrum a tervek szerint 2025-ben kezdi meg működését. Az európai csúcsműszert védő épület földbe ásott alapjától számítva 85 méter magas lesz, ami mellett a római Colosseum is eltörpül.

Végül az ALMA (Atacama Large Millimeter/Subillimeter Array) megtekintése következett, 5100 méter magasan, a világ legszárazabb helyén, az Atacama-sivatagban. Az elektromágneses spektrumnak milliméteres-szubmilliméteres hullámhosszú tartománya az Univerzum leghidegebb helyeinek kutatását teszi lehetővé. Így a kialakulóban levő csillagok és bolygórendszerek, a naprendszerbeli hűvös objektumok és nagyon távoli galaxisok is az ALMA célpontjai között szerepelnek. Mivel az éghajlat nagyon száraz, és rendkívül kevés vízgőz van a légkörben, így ez az ideális helye az európai-amerikai-ázsiai együttműködésben épült, 66 antennából álló rendszernek. A megfigyelések megszakítás nélkül, éjjel-nappal folyhatnak. Ez a magasság és a dehidratáció nagyon megviseli a szervezetet, az antennarendszernek otthont adó Chajnantor-magaslatra csak szigorú orvosi vizsgálat után mehettek fel a legfittebbek, míg a többiek a 3000 méteres magasságban található vezérlőközpontot és látógatóközpontot rejtő épületegyüttesben maradtak.

Az Atacama-sivatag rendkívül száraz éghajlata és konzerváló körülményei lehetővé teszik, hogy kutatók és műkedvelők sikerrel kutassanak meteoritok után. Számos híres „égi kő” fellelési helye Chilének ez a vidéke. Ugyanakkor ez a földi táj hasonlíthat talán a legjobban a marsi körülményekre. Ennek megfelelően a szomszédos bolygót célzó emberes és ember nélküli űrprogramok kísérletezési terepe is a kietlen vidék.

Írta és fényképezte: Szabó Róbert