Forrás: MTI | 2013. május 14. kedd 13:42 |
Erős napkitöréseket észlelt az amerikai űrkutatási ügynökség, a
NASA Napdimanikai Obszervatóriuma az elmúlt két napban, a legutóbbit
közép-európai idő szerint kedd hajnalban.
Az első, X1.7-es fokozatú kitörést hétfő hajnali 4 óra 17 perckor
produkálta a központi csillag. Aznap este, 18 óra 5 perckor egy még
erősebb, X2.8-as kitörést rögzítettek a NASA szakemberei, a keddi már
X3.2-es fokozatú volt. Az utóbbi tizennégy hónapban a mostaniak voltak a
leghevesebbek.
A NASA közlése szerint a hétfő hajnalit koronakidobódás (CME) kísérte, a
kitörés azonban nem a Föld felé irányult, úgyhogy különösebb veszélyt
nem hordozott. A jelenséget a Távol-Keleten mindazonáltal 3-as fokozatú
rádiózavar követte.
A Föld felé irányuló kidobódások átlagosan 1-3 nap alatt érik el a
bolygót. Főként az elektromos eszközök működését befolyásolhatják, kárt
tudnak tenni az alapinfrastruktúrában és a távközlési műholdakban is. A
most észlelt kitörések szerdától válthatnak ki látványos sarki fényt az
égbolton.
A NASA Napdinamikai Obszervatórium (Solar Dynamics Observatory)
amerikai napkutató űrszondája által egy 171 és egy 131 angström
hullámhosszúságú képből készített felvételén több napkitörés és a
kitöréseket kísérő hullámok láthatók 2013. május 12-én. (MTI/AP/NASA)
A kitöréseket előidéző napfoltok gyakorisága, a Nap felszínén kialakuló
viharok erőssége 11 éves ciklust ír le. A jelenlegi 2008-ban kezdődött,
és éppen felfutó szakaszában tart. Becslések szerint az év második
felében éri el csúcspontját, valószínű tehát, hogy további jelentős
napviharokkal kell számolni.
Egy-egy napkitörés több mint egymilliárd tonna részecskét is kilövellhet
a világűrbe, méghozzá óránkénti 1,6 millió kilométeres sebességgel. A
plazmafelhőben lévő nagy energiájú, töltött részecskéket a Föld
magnetoszférája általában eltéríti, a két mágneses pólus környékén
azonban reakcióba léphet vele, ami geomágneses viharokat gerjeszthet.
Ilyenkor a plazmarészecskék az atmoszféra gázatomjaival ütköznek,
ionizálják őket, amire a levegőben levő oxigén és nitrogén
fénykibocsátással reagál - ez a sarki fény.
Kommentáld!