Egy kutatócsapat az oroszországi távol-keleti régióban vizsgálta meg az egyik legritkább bagolyfaj életvitelét.

Az egy kisgyermek méreteit idéző, kétméteres szárnyfesztávot felmutató óriás halászbagoly a legnagyobb testű bagolyfaj a világon. Ezenkívül az egyik  legritkább, legfélénkebb és legkevésbé tanulmányozott.

Mindez azonban nem tartotta vissza a Wildlife Conservation Society, a Minnesotai Egyetem és az orosz tudományos akadémia szakembereit attól, hogy a tél közepén elzarándokoljanak Oroszország távol-keleti régiójába eme veszélyeztetett madarak tanulmányozására. Ott felfedezték a nagy testű  baglyok, az óriási fák, és a kereskedelmileg igen értékes lazac komplex rendszerét, melynek minden eleme több szempontból is a másiktól függ. A kutatást az Oryx online folyóiratban publikálták.

A kutatók tanulmányozták hogyan fészkel és szerzi meg zsákmányát az óriás halászbagoly a Tengermelléki határterületen (Primorje) – az ország keleti partja és a Keleti-tenger mentén -, több mint 20 ezer négyzetkilométeren.

Egy év alatt kiderítették, hogy a baglyok a hatalmas, idős fákra támaszkodnak, főleg a folyók part menti területein. Eme öreg fák az egyetlenek, melyek elég nagyok a madaraknak. A baglyok ugyanis a fatörzsekben lévő odvakat használják költésre. Oroszországban számos ilyen erdőséget fenyeget irtás, ám a kutatók szerint a baglyok jelenléte azt mutatja, hogy a vizsgált terület háborítatlan maradt.

A fáknak egyéb szerepük is van: az élő erdő kritikus élőhelyet nyújt az amuri vagy szibériai tigriseknek, az örvös medvéknek, vaddisznóknak és más veszélyeztetett állatoknak. Amikor pedig a fák elhalnak, a folyókba zuhannak, nagyobb törmelékeket hagyva hátra, melyek elősegítik, hogy a folyamok élhetőbbé váljanak nyolc különböző lazac- és pisztrángfajnak, hiszen gyors vizű csatornákat és lassabb vízáramlású medencéket hoznak létre, amelyek segítik az állatokat életciklusuk különböző szakaszain. Eme halak ráadásul a bagoly fő táplálékforrásai.

Jonathan Slaght, a vizsgálat vezetője szerint az óriás halászbagoly jelenléte egyértelműen mutatja az erdők, folyamok és lazacpopulációk egészségi állapotát. A kutató és szerzőtársai az idős erdők szélesebb körű védelmét szorgalmazzák – főleg a part menti területeken - , mivel így biztosítani lehet a baglyok és számos egyéb faj túlélését. Ez különösen fontos a Tengermelléken, mely valamikor igen elszigetelt régió volt, ma viszont már erdőirtáshoz használt utak keresztezik. A kutatók szerint az erdők védelme elősegítheti a lazacpopulációk megőrzését is, amely pedig a gazdaságnak előnyös.

Ha a védelmi erőfeszítések sikerrel járnak is, az óriás halászbagolyra egyéb veszélyek is leselkednek - úgymint illegális vadászat és a kisebb emlősöknek kihelyezett csapdák miatti véletlen elhullás – élőhelyükön, amely felöleli Észak-Koreát, Kínát és Japánt is. A japán populáció valószínűleg a leginkább veszélyeztetett, mindössze 35 költőpárról tudnak, és jelentős a beltenyészet mértéke – írta egy 2009-es tanulmány. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió listája szerint a tengermelléki populáció 250-400 madarat számlál, a teljes populáció pedig a faj elterjedési területén 1000-2500 kifejlett egyedet ölelhet fel.

Forrás: ScientificAmerican | 2013. augusztus 24. szombat 15:17 |