Tudomány
Összegyűjtik a Zsámbéki-medence régi gyümölcsfajtáit
A Pilisi Parkerdő Zrt. a lakosság bevonásával a Zsámbéki-medence
eltűnőben lévő gyümölcsfajtáit szeretné dokumentálni és újraéleszteni.
A Zsámbéki-medence eltűnőben lévő gyümölcsfajtáinak megőrzését tűzte ki
célul a Pilisi Parkerdő Zrt. A lakosság segítségével létrejövő
gyűjtemény dokumentálása és bemutatása mellett szeretnék újraéleszteni a
szóban forgó fajtákat - mondta el az MTI-nek Lomniczi Gergely, a
társaság szóvivője szerdán.
A parkerdő szakemberei azokat a ritka, régebben elterjedt, a vidék
termőhelyi adottságaihoz jól alkalmazkodó hagyományos gyümölcsfajtákat
keresik, amelyek ma már eltűnőben vannak. "A programhoz a helyi lakosság
segítségét kérjük. Elsősorban alma-, körte-, szilva-, cseresznye-,
meggy- és kajszifajtákról származó szaporítóanyagot szeretnénk
begyűjteni, az oltványokból pedig ősszel a programban részt vevők is
igényelhetnek" - közölte a szóvivő.
Tájékoztatása szerint a gyümölcsfajták megőrzésére új ültetvény létesül,
a létrejövő állományról dokumentáció készül, aminek során rögzítik a
fajták jellemzőit, a gyümölcsfeldolgozási hagyományokat, de tervezik a
környék gyümölcstermesztési tradícióit is feleleveníteni.
A Budakeszi Erdészet területén 2011 tavaszán már létrejött egy közel 3
hektáros, régi gyümölcsfajtákból álló gyűjtemény, ahol az ország
különböző tájairól, illetve a határon túlról származó alma-, körte-,
szilva- és cseresznyefajtákat mutatják be. A mostani kezdeményezés révén
2013-tól a Zsámbéki-medencére jellemző, helybéli fajtákkal bővülhet a
gyűjtemény - fűzte hozzá Lomniczi Gergely.
A programban való részvétel lehetőségeiről az érintett települések önkormányzatainál vagy a parkerdő.hu oldalon lehet tájékozódni.
Forrás: MTI | 2013. január 23. szerda 14:01 |
Zsámbéki-medence
A Zsámbéki-medence a Budai-hegység, a Pilis, a Gerecse hegyvonulatai és az Etyeki-dombság lankái között húzódik, Budapest központjától alig 30 kilométerre. Földrajzi kistájként a Békás-patak vízgyűjtőjéhez tartozó települések területét foglalja magában: Biatorbágy, Budajenő, Herceghalom, Etyek, Páty, Perbál, Telki, Tinnye, Tök, Zsámbék.
Az itt lakók hajdan mezőgazdasággal (főként szőlőtermesztéssel) és állattenyésztéssel foglalkoztak. A legkorábbi régészeti leletek a kőkorból maradtak ránk, s számtalan feltárt településmaradvány, épületrom, nyelvemlék (a magyar törzsekről elnevezett falvak: Budajenő, Budaörs stb.) utal arra, hogy az egykori királyi főváros, Székesfehérvár és a püspöki székhely, Esztergom között húzódó hadiút két oldalán már a honfoglalás korában is jeles kultúra virágzott.
A török uralom évszázadaiban szinte teljesen elnéptelenedett területre később a főként német származású lakosság (bajor, sváb, de találhatók a telepesek között tótok és olaszok is) csak a 17. század elején kezdett újra betelepülni. Nagy részük iparos – legtöbbjük asztalos és bognár – vagy szőlőműveléssel
foglalkozó paraszt volt, szinte nincs olyan település, ahol ne
láthatnánk az út mellett vagy a hegyoldalban régi építésű pincesorokat.
A második világháború után székelyeket telepítettek a svábok helyére.
Kommentáld!