2001-ben találták Alaszkában az első kréta időszaki dinoszauruszokat, a felfedezést követően célirányos vizsgálatokat végeztek a régió megfelelő korú kőzetrétegeiben, és számos leletre bukkantak. Ezek legnagyobb része az állam belsőbb területeiről került elő, az Alaszkai-félsziget földnyúlványán szinte alig találtak maradványokat. A terület a kréta időszakban is a maihoz hasonló földrajzi szélességen helyezkedett el, azonban akkor a mainál melegebb éghajlat uralkodott, a magas szélességi övben ez erős évszakos változékonyságban nyilvánult meg, de a növényi maradványok alapján szubtrópusi jellegű volt a klíma, ám télen akár hó is hullhatott.
A rengeteg lábnyomot tartalmazó késő kréta időszaki sziklákra az Alaszkai-félszigeten fekvő Aniakchak Nemzeti Emlékhely és Rezervátum területén bukkantak rá az Aniakchak-öböl néhány kilométeres partszakaszán, 75 különböző helyen. Eddig a félszigeten nem igazán találtak dinoszaurusz nyomokat vagy maradványokat, ám például a kb. 1000 kilométerrel távolabbi Denali Nemzeti Parkban már gyakoriak.
A most elemzett régióban egykori sekély tengerparti árapályzóna húzódott, ahová egy folyó is betorkollott, s ennek a finom szemcsés iszapjában őrződtek meg az egykori partot járó ősállatok lábnyomai. Különös módon az öböl mai környezete szinte ugyanolyan adottságokat mutat, mint a kréta idején: az öbölbe torkolló Aniakchak-folyó parti síkja tükörképe a kb. 72-66 millió éves kőzetrétegekből feltártaknak. Az amerikai-japán együttműködéssel készült felmérésről a PLOS One folyóiratban számoltak be a kutatók.
Különböző méretű hadroszaurusz lábnyomok, a felső két sorban kb. 40 centisek láthatóak, az alsó sorban fele ekkora.
FORRÁS: PLOS ONE
A sziklákon felfedezett nyomok anatómiai felmérése alapján az állatokat is azonosítani tudták: kis részük kb. 6-7 méteres nagyságú, ragadozó theropodától származik (a híres T. rex rokonai voltak), találtak a madarak közé sorolt, daruhoz hasonló alkatú és termetű theropoda nyomokat, és egy kisebb termetű, cankóhoz hasonló méretű madártól származókat is. Ezen kívül ankiloszaurusz is sétált az egykori parton, azonban a nyomok közel 94 százaléka hadroszauruszok után maradt az iszapban. Ezek a növényevő állatok a lábnyomok alapján felnőtt és fiatal egyedekből álló csapatban jártak az ősi folyó torkolatvidékén. Alaszka északibb területén talált hadroszaurusz csontmaradványok hasonló ősföldrajzi környezetből kerültek elő, így feltételezhető, hogy ezen az északi vidéken a hadroszauruszok kimondottan a parti, torkolati síkságokat tartották kedvező élőhelynek. A világ más helyszínein talált hadroszaurusz maradványok és nyomok alapján ez az állat mindenütt vegyes korösszetételű csapatokban élt, függetlenül az egykori helyszín földrajzi elhelyezkedésétől.
Korábban úgy vélték, hogy az igen erős évszakos változékonyságot a hadroszauruszok nem élték volna túl Alaszkában, s emiatt arra gondoltak a szakemberek, hogy az állatok az amerikai kontinens belseje felé vándoroltak a téli időszakban. Ezt a feltételezést azóta megcáfolták, de az nagyon is valószínű, hogy Ázsia és Amerika közt, az először a kréta idején kialakult beringiai földhíd szárazföldi területén, pont ezt az alaszkai régiót érintően vándorolhattak ezek a nagy termetű, kacsacsőrű, növényevő dinoszauruszok. Az általuk kedvelt élőhelytípusok megismerésével talán azt is megérthetjük majd, hogy mi vezette az állatokat erre a vándorlásra.
Kommentáld!