Tudomány

A kis jégkorszak segítette a sarki rókák vándorlását Izlandra

Egy új kutatás szerint a kis jégkorszak tette lehetővé, hogy a sarki rókák új hulláma kolonizálja Izlandot.

A 200-500 évvel ezelőtti időszakban bekövetkező hőmérséklet-süllyedés során tengeri jég alkotta „híd” jött létre, mely lehetővé tette, hogy a rókák  számos sarkvidéki régióból - úgymint Oroszországból, Észak-Amerikában és Grönlandról - Izlandra vándoroljanak.

A Durham Egyetem kutatói vezette csapat eredményei rámutatnak, mennyire fontos a tengeri jég a sarki róka genetikai populációjának kialakulásában és fenntartásában azokban a poláris régiókban, ahol az állat megtalálható. A kutatók szerint a projektnél alkalmazott multidiszciplináris megközelítést arra is fel lehet használni, hogy más, távoli szigeteken élő állatok vándorlását nyomon kövessék.

Sarkiróka-kölyök (MTI/EPA/Rolf Vennenbernd) 

Míg Izland megközelítőleg 10 ezer egyedet felölelő populációját nem fenyegeti veszély, a kutatók megjegyezték, hogy az északi-sarkvidék egyéb területeitől, a melegebb hőmérséklet és a tengeri jég hiánya miatti egyre növekvő elszigeteltség további változásokat okozhat a sziget populációjában a szárazföldön élő rokonokhoz mérten.

Ősi sarki rókák a korábbi jégkorszakok folyamán is átkeltek a tengeri jégen, és jóval az emberek 9. századi letelepedése előtt elérték Izlandot.

A melegebb hőmérséklet miatt később megolvadt a tengeri jég, és elszigetelte ezeket az ősi egyedeket, mígnem a kis jégkorszak ismét összekötötte Izlandot a szárazfölddel. A 16-17. századi kis jégkorszak folyamán főleg Európa és Észak-Amerika nagy részén jelentősen lecsökkent a hőmérséklet. A Temzéhez hasonló folyók gyakran eléggé befagytak ahhoz, hogy korcsolyázni lehessen rajtuk

.

A kutatók DNS-mintákat vettek az izlandi sarki rókák kései 9. és 12. századi régészeti lelőhelyekről származó ősi maradványaiból, és összehasonlították őket modern leszármazottaik genetikai adataival. Kiderült, hogy az ősi rókák egyetlen genetikai markeren osztoztak, míg a modern populáció öt egyedi markeren osztozik. A kutatók arra a következtetésre jutottak, a genetikai diverzitás növekedésének legvalószínűbb magyarázata, hogy a rókák a kis jégkorszak idején kialakult tengeri jégen érkeztek a szigetre. 

(Fotó: NASA/MODIS)

Dr. Greger Larson, a vizsgálat vezető kutatója szerint a kis jégkorszak alatt sokkal több tengeri jég alakult ki az Atlanti-óceán északi részén, mint manapság, a kései 18. és 19. században pedig rendszeresen körbevette Izlandot. „A sarki rókák manapság is több száz kilométert tesznek meg a tengeri jégen, így amint a jéghíd kialakult, könnyen átszelték az Atlanti-óceán északi részét, és megérkeztek Izlandra, ezzel növelték az ott élő populáció genetikai diverzitását."

Larson hozzátette, hogy a 20. században jelentősen csökkent az állatok vándorlásának lehetősége, amihez nagyban hozzájárult a globális felmelegedés is.