A 90-es évek elején a halállományok összeomlását követő kanadai halászat felszámolása bizonyítékokat szolgáltatott arról, milyen drámai hatással van eme halászati felszerelés a tengeri madarakra.

A biológusokat jó ideje aggasztja, hogy a merülő madarak

belegabalyodhatnak az eresztőhálókba, amelyeket fix pontokon rögzítenek le a tengerben. Az eredetileg a halak befogására alkalmazott felszerelés a madarakat is csapdába ejtheti és megfojthatja. Erről az ilyen hálókban megtalált madártetemek tanúskodnak, bár a véletlenszerű fogások hatásainak mennyiségi kiértékelését a tengeri madarak vonatkozásában nem könnyű elvégezni.

Most viszont egy alapos tanulmány pótolja ezt a hiányt. A vizsgálatot Kanada keleti részének tengerimadár-populációján végezték. Ebben a régióban 1992-ben függesztették fel a tőkehal- és lazachalászatot, és eltávolították az eresztőhálókat. A vizsgálat csak néhány héttel követi azt a korábbi tanulmányt, melynek becslései szerint évente több százezer madár leli halálát eresztőhálókban.

Paul Regular és William Montevecchi új-fundlandi kutató és csapata 1968 és 2012 között begyűjtött, öt nagyobb új-fundlandi és labradori tengerimadár-élőhelyen vizsgálta meg a számos madárfajt érintő adatokat. Ezt követően összehasonlították a populációs trendeket az eresztőháló-használat 1987 és 2009 közötti adataival.

(Fotó: AFP)

Kiderült, hogy a lummákhoz és szulákhoz hasonló merülő madarak populációi – melyek igen védtelenek a hálókkal szemben – a halászati tiltás után felduzzadtak. Ugyanezen időszakban viszont a halászok által visszadobált halmaradványokból hasznot húzó sirályok és más felszínről táplálkozók egyedszáma csökkent. A Biology Letters folyóiratban közzétett tanulmány szerint, bár a sirálypopulációk hanyatlottak, ezeket a fajokat nem veszélyezteti a kihalás, és valószínű, hogy egyedszámuk az emberi aktivitás mérsékelt visszafogásával is visszatér a természetes szintre.

A szerzők szerint Kanada atlanti-óceáni partvidékén a halászatból származó nyomás ma már sokkal kisebb, a véletlenszerű kifogás miatti madárhalálozás azonban továbbra is probléma, mivel néhány helyen még alkalmazzák a módszert. Azt sugallják, hogy alternatív módszerekhez kellene folyamodni, úgymint varsák alkalmazásához, melyek a halakat befogják, de a madarakra kevésbé veszélyesek. Ezenkívül tengeri védett területek létrehozását szorgalmazzák, amelyek Kanada környékén egyelőre hiányoznak.

Cleo Small, a Királyi Társaság szakembere szerint, mivel az eresztőhálós halászatból származó madárhalálozásokat érintő adatok gyérek, az új tanulmány igen fontos referencia lehet a későbbiekben. Small és csapata korábban a Biological Conservation folyóiratban tette közzé globális áttekintését a tengeri madarak ilyenfajta elhullásáról. Az összes publikált becslés alapján arra a következtetésre jutottak, hogy évente 400 ezer tengeri madár leli így halálát.

Forrás: Nature | 2013. május 29. szerda 10:25 |