Tudomány
Színpompás fotón egy kozmikus "boszorkányseprű"
Forrás: Space.com/ESO |
2012. szeptember 12. szerda 14:17 |
Egy chilei teleszkóp csodás felvételt készített arról a sebes
csillagködről, melyet íróeszköz után neveztek el, ám a kutatók szerint
inkább egy boszorkányseprűhöz hasonlít.
Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) csillagászai új felvételt
készítettek a Ceruza-ködről az Atacama-sivatagban lévő La Silla
Obszervatóriummal. A csillagköd egy évszázadokkal ezelőtti, kolosszális
szupernóva-robbanás maradványait öleli fel.
Az izzó szálakat egy csillag robbanásszerű halála hozta létre, mely
mintegy 11 ezer éve játszódott le. A legfényesebb rész ceruzára
emlékeztet, innen a nebula neve, azonban az egész struktúra maga inkább
olyan, mint egy hagyományos boszorkányseprű – írják közleményükben az ESO kutatói.
(Fotó: ESO)
A felvétel nagy felbontásban
A 0,75 fényév széles Ceruza-köd – más néven NGC 2736 – mintegy 800
fényévre található a Földtől és óránkénti 650 ezer kilométeres
sebességgel száguld. A Vitorlák (Vela) konstellációban lévő hatalmas,
táguló gázburok legragyogóbb része. A burkot Vela
szupernóva-maradványnak is nevezik. A maradvány eredetileg óránkénti
több millió kilométeres sebességgel száguldott és még fényesebb volt,
azonban az idők folyamán lehűlt és lelassult – írja az ESO.
Az új fotón a Ceruza-köd szellemszerű gázrostjai fényfodrozódásokként
jelennek meg, melyeket fényesebb csomók pettyeznek. A nebula fényességét
ama gáz sűrű régióinak köszönheti, melyekre a szupernóva lökéshulláma
lecsapott. A képen látható világoskék színek az ionizált oxigén forró
régiói, míg a haloványabb, vörös részek a meleg hidrogént mutatják.
A Ceruza-köd körüli régió csodás tájat mutat, felölelve a Vela
szupernóva-maradvány kék szálait, a hidrogénfelhők vörös izzását és a
számtalan csillagot. A kép színes kompozit, melyet a második digitális
égboltfelmérési program felvételeiből készítettek (Fotó: ESO/Digitized Sky Survey 2 /Davide De Martin)
A felvétel nagy felbontásban
A Ceruza-köd eltérő árnyalatainak tanulmányozásával a csillagászok
feltérképezhetik az objektum hőmérsékleti tartományait. A ködöt
1835-ben fedezte fel először John Herschel.
Kommentáld!