Az 1970-es években az USA négy nagy távolságba igyekvő űrszondát indított útnak: a Pioneer-10 és 11, valamint a Voyager-1 és 2 nevűeket. A tervezett naprendszerbéli munkájukat követően e szondák tovább repültek a végtelenbe, de vajon mi történik velük a jövőben? Eljutnak-e egy másik csillag közelébe? Természetesen a szondák akkor már régen nem lesznek működőképesek (a Pioneerek már most sem üzemelnek). A Max Planck Csillagászati Intézet és a JPL (Sugárhajtás Laboratórium) kutatói, Coryn Bailer-Jones és Davide Farnocchia végezték el a szükséges számításokat, számolt be a Phys.org.
A kutatópáros a számításokhoz a Gaia űrteleszkóp által az elmúlt években összeállított csillag-adatbázist, a GDR2-t használta fel. A Gaia adataiból kiszámítható az egyes csillagok múltbeli és jövőbeli mozgása is, és ezeket, a jelenleg 7,2 millió csillagról rendelkezésre álló információkat kellett összevetni a négy űrszonda várható útvonalával. Meg kell jegyezni, hogy a legközelebbi csillag, az Alfa Centauri hármas rendszere nem is szerepel a számított listában, viszont a hozzánk való közelség (4,2 fényév) miatt ez az első találkozás minden űrszonda számára a Proxima Centauri, vagyis e hármas rendszer legközelebbi tagja.
Összességében a 4 szonda a következő egymillió év során összesen 60 csillag közelségében halad majd el, itt a közelséget csillagászati értelemben kell venni, számokra fordítva 2 parszek (kb. 6,5 fényév) távolságban repül majd el ezektől a négy szonda (mindegyiknek jut 60 közeli csillag). Fele ekkora távolságra már csak 10-10 csillagrandevú jut minden űrszondának.
Mindegyik szonda esetében 0,2-0,3 parszek (0,65 – 0,97 fényév) távolság lesz a legközelebbi találkozás, kivéve a Voyager-2-t, ez utóbbinak csak 0,5 parszek (1,6 fényév) közelség jutott a számítások alapján.
Ezek a találkozások megfelelnek annak, amit a Nap galaxison belüli mozgására számítanak, nagyjából ugyanannyi közeli randevúja lesz a négy szondának is, mint Napunknak, persze az mindegyik esetben eltér, hogy mely csillagokhoz kerülnek a legközelebb.
A szám a valóságban ennél jóval nagyobb lesz, mivel jelenleg nem áll rendelkezésre minden csillag mozgásáról a számításokhoz megfelelő adatbázis, a kutatók becslése alapján átlagosan kb. ötvenezer évenként egyszer várható, hogy 1 parszek (3,2 fényév) közelségbe kerüljön egy adott szonda egy csillaghoz. Annak az esélye, hogy valamelyik szonda belezuhanjon egy csillagba, rendkívül kicsiny, a számítások alapján 100.000.000.000.000.000.000 (száztrillió) év múlva következhet be, így igen hosszú jövő vár még a szondákra.
A számításokhoz ugyanazt a módszert alkalmazták a kutatók, amellyel például a Naprendszerünkbe érkezett csillagközi üstökösök eredetét igyekeznek kideríteni. A számításokat a Research Notes of the American Astronomical Society szakfolyóirat tette közzé.
Kommentáld!