Tudomány
Forrás: NASA |
2012. december 20. csütörtök 12:28 |
Az óriási Zeta Ophiuchi csillag „sokkoló” hatást gyakorol a
környező porfelhőkre a NASA Spitzer űrteleszkópjának új infravörös
felvételén.
A gyorsan száguldó, közeledő csillagból áradó szelek fodrozódásokat
okoznak a porban, izzó szálakból álló fejhullámot hozva létre. A
csillagászok szerint ez a csillag valamikor túl közel helyezkedett el a
még nála is termetesebb társához. Amikor az felrobbant, a Zeta Ophiuchi
kilökődött a rendszerből, és száguldani kezdett.
A Zeta Ophiuchi fiatal, hatalmas és forró csillag, mely mintegy 370
fényévnyire található. Napunkon számos szempontból túltesz: mintegy
hatszor forróbb, nyolcszor szélesebb, hússzor nehezebb és körülbelül 80
ezerszer fényesebb. Még eme hatalmas távolságból is az égbolt egyik
legfényesebb csillaga lenne, ha nem takarnák ki az előtte lévő
porfelhők.
A masszív csillag másodpercenként 24 kilométeres sebességgel száguld.
Eme sebesség miatt látványos fejhullámot hoz létre haladási irányában
(balra).
(Fotó: NASA/JPL-Caltech)
A felvétel nagy felbontásban
A fotón az infravörös fényt látható színekhez rendelték. A Zeta Ophiuchi
fényes kék csillagként látszik a középpontban. A csillagot övező por
finom rostjai elsősorban a rövidebb infravörös hullámhosszokon izzanak,
itt zölden látszanak. A lökéshullám területe pedig a hosszabb infravörös
hullámhosszokon rajzolódik ki, így jönnek létre a vörös részletek. Az
ilyen fényes fejhullám normál esetben látható fényben is érzékelhető,
mivel azonban porfüggöny mögött rejtőzik, jelen esetben csak a Spitzer
által látott, hosszabb infravörös hullámhosszokon tárul fel.
Fejhullámokat általában akkor látni, amikor a gáz és a por eltérő régiói
egymásnak feszülnek. A Zeta Ophiuchi – más hatalmas csillagokhoz
hasonlóan – a felszínéről áramló forró gázrészecskékből álló erős szelet
generál. Eme terjeszkedő szél összeütközik a csillagtól mintegy fél
fényévnyire (a Nap-Plútó távolság majdnem 800-szorosa) elterülő, ritkás
csillagközi gáz- és porfelhőkkel. A szélsebesség, valamint a csillag
szuperszonikus száguldása eredményeképpen jön létre az itt látható
látványos ütközés.
A Spitzer-képnél a 3,6 és 4,5 mikron hullámhosszú fény kéken, a 8 mikronos zölden, míg a 24 mikronos vörösen látható.
Kommentáld!