Védettség alá helyezték az abonyi Kaszáló-erdőt és a
környező gyepterületet, mely a kékvércsék jelentős kolóniájának ad
otthont.
Közel két évtized után helyi védettséget kapott az abonyi Kaszáló-erdő
és a környező gyepterület, amely több védett növény- és madárfaj mellett
az Európában és hazánkban fokozottan veszélyeztetett és védett
kékvércsék (Falco vespertinus) egy fogyatkozó, ám máig jelentős
kolóniájának otthon.
Kékvércse (Fotó: Palatitz Péter
A döntés előzményeiről Palatitz Péter, a kékvércsevédelmi uniós Life
program vezetője elmondta: helyi és környékbeli természetbarátok
szakemberekkel, illetve hivatásos természetvédőkkel közösen mintegy két
évtizede harcolnak a kékvércsetelep legfőbb költőhelyének számító abonyi
Kaszáló-erdő megmentéséért.
A kezdeményezés azt követően indult, hogy a
területen elterjedt és máig jellemző illegális fakitermelés veszélybe
sodorta a Magyarországon és az EU-ban egyedenként 500 ezer forint
természetvédelmi értéket képviselő ragadozó madarak és velük együtt több
más madár-, illetve növényfaj néhány tíz hektárra tehető életterét.
Az akkori helyhatóság a 90-es években elindította a helyi védetté
nyilvánítás eljárását, a procedúra azonban hosszú időre megrekedt.
Nemrégiben a téma újra napirendre került, és augusztus közepén a Pest
megyei város önkormányzata a helyi védettségre vonatkozó véglegesített
határozatot is elfogadta - tájékoztatott a programvezető.
A döntés
értelmében nem csupán a Kaszáló-erdőt, de az azt körülvevő mintegy 400
hektárnyi, zömmel Natura 2000-es védettséget is élvező gyepterületet
ugyancsak oltalmába vette a település.
Abony ezzel hivatalosan is kötelezettséget vállalt olyan ritka növény-
és állatfajok állományainak fenntartására, mint a területen megtalálható
hengeresfészkű peremizs (Inula germanica), horgas bogáncs (Carduus
hamulosus), a kisfészkű aszat (Cirsium brachycephalum), valamint a
kékvércsék fészkelőhelyét biztosító vetési varjú (Corvus fugilegus),
továbbá a térség fontos karakterfajaként számon tartott szalakóta
(Coracias garrulus), kis őrgébics (Lanius minor) és tövisszúró gébics
(Lanius collurio).
Az abonyi kékvércsetelep jelenlegi állapotáról Palatitz Péter elmondta:
míg a Duna-Ipoly Nemzeti Park illetékességi területének szélén fekvő
élőhelyen az ezredfordulón 60 párra becsülték a kékvércsék
költőállományát, addig napjainkban 20 párra apadt a kolónia. Ez a szám
azonban még mindig jelentős az országos szinten 1000-1100 párból álló
állományt figyelembe véve - hangsúlyozta. Ráadásul Abony határában
zömmel még természetes módon, vetési varjak fészkeiben költenek ezek a
madarak, miközben a hazai példányok 70 százaléka műfészkekben látja meg a
napvilágot - tette hozzá.
Forrás: MTI | 2013. augusztus 29. csütörtök 12:02 |
Kommentáld!