1958-ban felújítási munkák során kiemelt furat került most elő, az egykori alkalmazott hat évtized után döntött úgy, hogy visszaadja az elcsent darabot. Ennek köszönhetően pontos elemzéseket végezhetnek majd rajta, s talán az is kiderül, honnan származott a hármaskövekhez használt kőzet.

Stonehenge magánkézben volt 1918-ig, amikor az akkori (utolsó) tulajdonosa, Cecil Chubb, az államnak ajándékozta. Chubb két évvel korábban egy árverésen 6600 fontért (mai értéken több mint félmillió font) vásárolta meg, attól tartva, hogy széthordják a köveit. Annyi feltétele volt csupán az adakozáskor, hogy bárki számára elérhető legyen a műemlék, amelynek állagát meg kell őrizni, a belépődíj nem haladhatja meg az egy shillinget, és a jegypénztáron kívül más építményt nem emelhetnek a területen.

Először 1920-ban vizsgálták meg a területet, de alaposabb tudományos felmérése az 1950-es években kezdődött meg, s ennek során, 1958-ban három felborult követ egy alvállalkozó cég emberei állítottak fel. A műveletek során az egyik kőtömbbe 3 db, egyenként 3 cm átmérőjű, 108 cm hosszú lyukat vágtak, amelyek helyére fém rudakat illesztve erősítették meg a darabot, amelyen repedéseket fedeztek fel.

Az így kiemelt furatok szőrén-szálán eltűntek, s mint most kiderült, az egyiket az alvállalkozó egyik dolgozója, Robert Phillips magához vette, majd amikor 1976-ban az USA-ba költözött, oda is elvitte, s nagy becsben tartva őrizte. Phillips most, a 90. életévében úgy döntött, hogy visszaadja az 1958-ban elcsent furatot, adta hírül az angol régészeti kincsekért felelős English Heritage.

A másik két furatnak azóta sincs híre egyébként, s a hollétükre vonatkozó minden információt örömmel venne az English Heritage. Az 1950-es években az ilyen kis darabokat nem őrizték még meg, ma már minden töredéket, darabkát félretesznek, amik egy feltárás vagy helyreállítás során keletkeznek. A külső kőkör és a legbelső hármaskövek alapanyaga kovás homokkő, egy ilyenből származik a most visszaszolgáltatott furat.

Amellett, hogy valószínűleg az idős Phillips lelkiismerete számára is boldog véget ért a történet, még szerencsésebb is lett a helyzet a kutatóknak. A furat a kőtömb belsejéből nyújt mintát, s ennek segítségével szeretnének majd rájönni, hogy a nagyobb kőtömbök homokkő alapanyaga honnan származik. A kisebb kékkő tömbök eredete néhány éve már ismert, azokat Walesből hozták Stonehenge építése helyére, ám a nagyokról nincs ötletük. A furatot viszont lehet különféle elemzéseknek alávetve vallatni, hisz ezt már rég kiemelték a kőből s így nem kell a minta miatt kárt tenni a régészeti emlékben. A Brightoni Egyetem kutatói dolgoznak a nagy kövek eredetének kiderítésén, s úgy vélik, nem kizárt, hogy azok több helyszínről származhatnak. Mind a Stonehenge-ben álló kövekből 2008-ban lepattant darabok, mind pedig a most visszakapott furat geokémiai elemzését elvégzik, s a majdani eredményeket összehasonlítják a környéken egyébként számos helyszínen megtalálható hasonló kőzettípussal. Ez segít majd kideríteni, hogy vajon honnan hozták a helyszínre őket, ám az elemzések eredményeire még várni kell.

Forrás: Égen – Földön – Föld alatt