Egy zsiráf, egy ember, az Azhdarchiae család egy tagja, valamint egy Hatzegopteryx Kép: University of Portsmouth

Mark Witton, a Portsmouth Egyetem, illetve Darren Naish, a Southamptoni Egyetem kutatója a Hatzegopteryx nevű élőlény fosszíliáit vizsgálta meg – a repülő őshüllő az Azhdarchidae családhoz tartozott. A nembe tartozó egyetlen fajnak igen egyedi csigolyái voltak, emiatt az élőlény nyaka meglehetősen hosszúra nőtt – a legnagyobb eddig megtalált példány nyakhossza nagyjából 2,5 méter volt.

Egy új kutatás szerint egy szárnyas őshüllő - melynek szárnyfesztávolsága akár 10 méter is lehetett - az erdélyi kréta domináns ragadozója volt.

Paleontológusok egy csoportja az élőlények hosszú nyakának elemzése után arra jutott, hogy a repülő őshüllők félelmetes ragadozók lehettek, melyek rettegésben tartották a többi élőlényt a krétai Erdélyben. A felfedezés az első bizonyítéka annak, hogy az érintett időszakban éltek nagytestű ragadozók a régióban.

Az új kutatás azonban rávilágított, hogy a Hatzegopteryx nyaka rokonaikhoz képest jóval rövidebb, viszont sokkalta erősebb és jóval izmosabb lehetett. Az élőlények egyéb fosszíliái – például az állkapocs ízületeinek maradványai – arra utalnak, hogy az őshüllőknek fél méter széles koponyája és megerősödött végtagcsontjai voltak.

Witton szerint a jelek azt bizonyítják, hogy a Hatzegopteryx sokban eltért a többi Azhdarchidae fajtól, így a hüllő kora meghatározó ragadozója lehetett.

A Hatzegopteryx csigolyái annyiban különböztek rokonaiétól, hogy a faj – ahogy Witton fogalmazott – más “biomechanikai ligában” játszott. A nyak hosszára, valamint az izomtömegre vonatkozó számítások alapján az élőlény nem csupán külsejében, de viselkedésében is eltért minden más Azhdarchidae családtagtól.

Az őshüllő feltehetőleg olyan élőlényeket is el tudott ejteni, melyek a többi repülő fajnak túl nagynak bizonyultak.

A Hatzegopteryx dolgát valószínűleg megkönnyítette, hogy egy olyan elszigetelt ökoszisztémában élt, ahol a dinoszauruszok többsége igen kisméretű, vagy fejletlen volt. Bár a szakértők nagyjából egy évszázada tanulmányozzák Erdély krétai leleteit, egyelőre nem sikerült nagytestű ragadozók nyomára bukkanni. Attól, hogy az élőlénynek nem akadt valódi kihívója, a környezete domináns húsevőjévé válhatott.

A repülő őshüllő ökológiájának és életmódjának pontos feltérképezéséig még várni, kell, ugyanis Witton kutatócsapata egyelőre nem ért a fosszíliák elemzésének végére. Az eddigi felfedezések mindenesetre bebizonyították: van még mit tanulnunk ezekről az ősi óriásokról.

(University of Portsmouth)