Illusztráció: NASA Scientific Visualization Studio
A tanulmányok a Grönland alatt található alapkőzetben, illetve a part menti tengeri üledékekben lévő kozmogenikus nuklidokról (kozmikus sugarakból létrejövő izotópokról) számolnak be, ám a különböző helyszínen végzett vizsgálatok más-más forgatókönyvet mutatnak a jégsapka ősi történetével kapcsolatban.
A GIS olvadása napjainkban a tengerszint emelkedéséhez nagymértékben hozzájárul, így, ha megértjük a növekedésének és stabilitásának okát a korábbi meleg periódusokban, ez segítséget nyújthat abban, hogy előre jelezzük tömegének lehetséges csökkenését. A jégsapka viselkedése a jégkorszakban (pleisztocén, 2,6 millió – 11, 700 évvel ezelőtti időszak) még feltáratlan.
Joerg Schaefer paleoklimatológus és munkatársai izotópos vizsgálatoknak vetették alá a központi grönlandi jégsapka alól kiemelt alapkőzet egy darabját. Eredményeik szerint Grönland a pleisztocén folyamán legalább egyszer csaknem jégmentes volt, ami ellentmond az eddigi szimulációs modelleknek. Bár több forgatókönyv is létezik, a jégmentes időszak legalább 280 000 évig tartott. A szerzők nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy a jégtakaró darabokban megmaradt az egész pleisztocén alatt, ám a vizsgálat megkérdőjelezi azt, hogy egy nagy kiterjedésű, hosszú ideig jelen levő jégsapka az elmúlt néhány millió év folyamán folyamatosan létezett.
Egy másik kutatásban Paul Bierman geológus és munkatársai parttól eltávolodott tengeri üledéket tanulmányoztak, amelyben grönlandi alapkőzet-darabokat találtak. A kutatás eredményei a korábbi szimulációs modellekkel mutatnak hasonlóságot: kimutatják, hogy Kelet-Grönlandon ingadozó méretű, de folyamatos jégsapka létezett az elmúlt 7,5 millió évben. Az izotópos eredmények folyamatosságot mutatnak, de kizárólag kelet-grönlandi eredetűek, így a szerzők nem tudják pontosan meghatározni, hogy az izotópok egy kelet-grönlandi jégtömbből származnak, vagy egy, az egész kontinensre kiterjedő, majd feldarabolódó jégtakaróra utalnak.
A két tanulmány nagyrészt ellentétes eredményekre jut ugyan, de egyik sem zárja ki annak lehetőségét, hogy a kelet-grönlandi hegyvidéken állandó volt a jégtakaró. A Nature folyóirat News and Views rovatában Neil Glaser kiemeli, hogy a két tanulmány felhívja a figyelmet „azon dinamikus folyamatok megértésének szükségességére, amelyek a GIS méretében és terjedelmében napjainkban gyors változásokat idéznek elő” illetve arra, hogy „felmérjük, számíthatunk-e hasonló fordulatokra a közeljövőben”.
Fordította: Lukácsy Dorottya
Forrás: Nature
.png)
Kommentáld!