A Nemzetközi Űrállomás asztronautái lencsevégre kapták a „négy hegy szigeteket”.
A négy vulkáni csúcs (Fotó: NASA)
Az Aleut-szigetlánc részét képező szigetek valójában a tengerfenékről
kiemelkedő tűzhányók - a Carlisle, a Cleveland, a Herbert és a Tana -
felső lankái. A Carlisle és a Herbert különálló kúpokat és szigeteket
képeznek, míg a Cleveland vulkán és a Tana vulkáni komplexum a
Chuginadak-sziget keleti és nyugati végét alkotja. A fotón az összekötő
földtömeget felhők takarják ki.
Tengerszint feletti 1730 méteres magasságával a Cleveland az egyik
legaktívabb tűzhányó az Aleut-szigetláncon, legutóbb májusban tört ki.
A
szigetek legészakibb tagja, az 1620 méteres Carlisle legutoljára
1828-ban produkált dokumentált ébredést, meg nem erősített aktivitást
pedig 1987-ben jeleztek. Az 1280 méteres Herbert klasszikus
kúpstruktúrát mutat, amelyet egy két kilométer széles kaldera (a kép bal
alsó részén) szakít meg.
Ébredéséről nem állnak rendelkezésre
történelmi adatok. A legkeletibb csúcs, az 1170 méteres Tana vulkáni
komplexum két kelet-nyugati irányú tűzhányóval és kapcsolódó, fiatalabb
salakkúpokkal. A Herberthez hasonlóan, a Tana aktivitását sem ismerjük.
A szigetek alacsonyabban fekvő részeit és a tengerfelszínt alacsony
felhőtakaró és/vagy köd takarja ki, a felhők egyben a szigetek körül és
azokon áthaladó szél irányát is mutatják. A Cleveland vulkántól
közvetlenül dél-délkeleti irányban látható egy Kármán-féle örvénysor. A
„négy sziget” mindegyikének csúcsát hótakaró fedi.
Kommentáld!