Egy új vizsgálat feltárta, hogy a halakkal táplálkozó pókok az Antarktisz kivételével minden kontinensen megtalálhatóak.

Ausztrál és svájci kutatók több mint 80, félig vízi életmódot folytató és halakkal táplálkozó pókokról készült tanulmányt néztek át. Kiderítették, hogy öt család pókjait figyelték meg a vadonban halat zsákmányolni, és további három család fajai kapták el a halzsákmányt laboratóriumi körülmények között. A vizsgálatot a PLoS One folyóirat közölte,

Szegélyes vidrapók (fotó: AFP)

Néhány pókról ismeretes, hogy változatos táplálkozást folytat, sok faj a rovarok mellett kétéltűeket, hüllőket, egereket, még madarakat és denevéreket is elkap. Ám a halászpókok történetét sokáig csak anekdotának tartották. Annak kiderítésére, mennyire széles körben terjedt el eme magatartás, a kutatók átfésülték az összes elérhető tudományos irodalmat, valamint a biológusok és természettudósok publikálatlan információit is a halászó pókokról.

A víz alatt élő, jól dokumentált búvárpók vagy vízipók kivételével, a halászpókok többsége a szárazon él, rendszerint a víztömegek szélénél, ahol általában gazdag a rovarválaszték. Bradley Pusey, a vizsgálat egyik szakembere szerint az ilyen régiókban élő pókok valószínűleg idejük nagy részében rovarokra vadásznak, és alkalmanként, vagy néhány családnál igen gyakran, halakra is lesnek. Mindez a kutató szerint nagy rugalmasságot követel meg a vadászati stratégiában.

A pókok rovarzsákmánya rendszerint jóval kisebb náluk, tipikusan testméretük ötödét teszi ki. Ám a halaknál az áldozat átlagosan 2,2-szer nagyobb a vadásznál. A tipikus halászpók lehorgonyoz egy kövön vagy növényen, három mellső lábpárja általában a vízfelszínen pihen, míg a hátsóval kapaszkodik a kőzetbe vagy egy másik biztos pontba. Olybá tűnik, a vízfelszín vibrációjából szerzik információikat, de a támadás kiváltásához a halnak érintenie kell az egyik póklábat.

„Eztán belevetik magukat a vízbe, és a halra tapadnak. Az adatok alapján rendszerint egy nyakharapással végeznek vele. Eme pókok idegmérgek gazdag koktéljával rendelkeznek, némelyek kifejezetten a gerincesek idegrendszerére szabottak” – magyarázza Pusey. A pókok a sikeres vadászat után a szárazra vonszolják áldozatukat, és erős emésztőenzimeket fecskendeznek bele, mielőtt elfogyasztanák.

Pusey úgy véli, hogy egészében nagyon kevéssé tanulmányozott jelenségről van szó. Például Ázsiából csak néhány dokumentált eset ismeretes, annak ellenére, hogy rengeteg ott élő pókfaj képes a halászatra. Ausztráliát illetően elmondta, sok esetet dokumentáltak a lassú folyású csermelyek partjainál Új-Dél-Walesben és Queenslandben. A kutatásból kiderül, hogy figyeltek már meg halászpókokat kerti tavakban Adelaide-ben, Brisbane-ben, Lismore-ban és Sydney-ben is.

A legtöbb észlelés Észak-Amerikából, különösen Florida mocsaras vidékéről érkezett.