Ebben az írásban egy hosszú utazásra indulunk térben és időben. Időben több ezer év történetét tekintjük át, térben, pedig Egyiptomtól Mezopotámiáig, keresztül a Sínai félszigeten haladunk. Útközben megvizsgáljuk az írás fejlődésének kérdését. Tudtak-e az ókori emberek pontosan írni, vagy csak szóképeket jegyezetek le, amik meglehetősen pontatlanok voltak? A Biblia egyes fejezeteinek a lejegyzésénél ez nagyon fontos!

Képzeljük el, hogy mi lett volna, ha Mózes a Tízparancsolatot nem tudja betűről betűre pontosan leírni? Lehet, hogy ma egész kultúránkat meg kellene változtatni, hiszen a Tízparancsolatra épül az erkölcsi gondolkodásunk! Járjunk utána ennek a kérdésnek.

Kezdjük Egyiptomból az utat

Bonaparte Napóleon 1798. május 19-én partra szállt, hogy meghódítsa Egyiptomot. Napóleon magával vitt 300 tudóst, hogy a gazdasági élet fellendítésén túl, feltérképezze az ókori egyiptomi kultúrát, ezzel is növelve az angolok feletti dicsőségüket. Így indult el az ókori írás felfedezésének története. 1799. szeptember 15-én Dhautpoul az egyik utászhadnagy aknaárok ásás közben talált egy fekete gránit követ a Nílus kanyarulatánál, Rozette faluban. Akkor még senki sem sejtette, hogy pontosan mit is eredményez ez a felfedezés.

A kövön V. Ptolemaiosz egyik rendelete van, mégpedig három nyelven: Görögül, démotikus folyóírással, ami az egyiptomi régi írások egyszerűsített modernebb változata, és hieroglifákkal, ami a legősibb egyiptomi írásmód és akkor még nem tudta elolvasni senki! A képlet tehát egyszerű volt: két ismert segítségével egy harmadik ismeretlent kellett megfejteni! Ez persze nem volt egyszerű feladat! A megfejtést egy zseniális elmének, Jean Francois Champollion-nak köszönhetjük. Ez a rendkívüli elme az életét tette fel az egyiptomi írás megfejtésére. Mintegy 22 évig próbálkozott. Erőfeszítése nem volt hiábavaló: Gyermekkorában már folyékonyan beszélt görögül, latinul, héberül. Felnőttkorára megtanulta a szíriai, káldeus, és kopt nyelveket. A megfejtésben való előre haladását meggátolta az a racionalista felfogás, hogy az ókori emberek butábbak voltak, mint mi. Akkor nem csak a Biblia hitelességét cáfolták, hanem mindent, ami ennek az ellenkezőjét támaszthatta volna alá. Ez Champollion életéből elvett legalább tíz évet.

A tudósok azt állították, hogy az egyiptomi írás képírás, nem betűket, vagy szótagokat jelölnek az írásjelek, hanem szavakat. Ezért felfogásuk szerint nagyon pontatlan. Erre a tézisre építették fel azt az állítást, hogy a Biblia is pontatlan, mert nem volt megfelelő írásmód a lejegyzésére. Champollion megfejtette az írást: Királyi úton haladt. Feltételezte, hogy mivel a görög szöveg a királyt dicsőíti, az egyiptomi írásban a bekeretezett betűcsoportok jelölhetik a király nevét. Szerencséje volt. Hamarosan egy másik tudós Banks 1815-ben rátalált egy kétnyelvű; görög-egyiptomi obeliszkre. Ezen az oszlopon szintén olvasható volt a Ptolemaiosz betűcsoportot és még egy bekeretezett név, amiről feltételezte Champollion, hogy Kleopátra neve lenne. Ismét szerencséje volt. A két név írásjeleiből kiindulva kezében volt a kulcs, aminek segítségével megszületett a megfejtés is! Így nyilvánvalóvá vált, hogy az egyiptomi írás nem szókép, vagy szótagírás, és nem is betűírás, hanem mindhárom együtt. Az egyszerűbb szavakat, amelyeket gyakran használtak, rövidítették képírással, a ritkábban használtakat szótagírással, a teljesen ritka, vagy jövevény szavakat pedig betűírással írták. Ez utóbbiból alakult ki a démotikus folyóírás. Ezzel persze a történet nem árt véget.

Induljunk el Egyiptomból a Sínai-hegy irányába

Ma már tudjuk, hogy hol volt a hegy, s Gósen földjén az a hely, ahonnan a kivonulás elindulhatott. 1904-ben Alan Gardiner és Flinders Petri elindult, hogy végigjárja az izraeliták vándorlásának útvonalát. Közel a Sínai- hegyhez megtalálta a Cherabit-el Chadim rézbányáinak feliratait. Itt egy kereskedelmi útvonal húzódik végig. Az emberek 2600 éven keresztül írtak különböző feliratokat a kövekre otthagyva egy-egy korszak írásmódját. Olyan írást is találtak a falon, amivel eleinte nem tudtak mit kezdeni: Átmenet a kánaáni és az egyiptomi írás között. (A kánaáni írásmód 22 mássalhangzós betűírás.) Használja ugyan az egyiptomi írásjeleket, de ez már tisztán betűírás! Vajon a kánaáni írás volt előbb, vagy az egyiptomi?

A Biblia említi, hogy Mózes leszármazottjai kovácsok voltak. Így ez a hely megfelel a kivonulás útvonalának. A feliratok megfejtői, pedig nem csak az írást találták meg, hanem különleges temetkezési helyeket is. A temetkezési helyekben nem voltak csontok. A továbbvándorló népek elvitték halottaikat, s így csak ideiglenes tároló helyekként használták a sírokat. Éppen úgy ahogyan a Biblia is ír erről. (Olvasd el: 1 Móz. 47, 28-30.) A Makpelai mező, amit Ábrahám megvásárolt a hettitáktól, temetkezési helynek a mai Hebron mellett van több, mint 1000 km-re Egyiptomtól. Ezt a távolságot kellett megtenni a holttesttel, hogy az végső helyére kerülhessen. Ezt a szokást gyakorolták évszázadokon keresztül. Gardiner és Petri talált a temetkezési helyeken amuletteket, egyéb egyiptomi tárgyakat, ami bizonyítja, hogy az itt elhaladó népek Egyiptomból jöttek, tehát lehettek akár a héberek is. Vajon mikor írták oda azokat a jeleket? Ha sikerül igazolni, hogy nem a Kánaánban már járt héberek írták a kövekre azokat a betűket, illetve tényleg betűírás volt amit Cherbit-el Chadim szikláin találtak, kijelenthetjük, hogy Mózes tudott írni pontosan s így maradéktalanul le tudta jegyezni a Tízparancsolatot, vagy a Biblia bármely, de egyben legrégebbi részeit!

Ehhez el kell ellátogatnunk Mezopotámiába, vagyis Irakba! 

1843-ban Paul Émile Botta (1802-1870) francia konzul érkezett a mai Bagdad térségébe. 1845-ig ásatásokat folytatott a helyszínen, festőművészek lerajzolták a domborműveket, amikkel bizonyítást nyert, hogy a régi Babilon városát találták meg. A felfedező továbbindult, hogy Ninive romjait is feltárja. Korábban senki nem hitt e titokzatos város létezésében. Botta feltárta Babilon meghódítójának Szargonnak a palotáját. Később Botta nyomdokain haladva Austin Henry Layard (1817-1894) egy csákányütéssel megtalálta Ninive romjait. Kiásta Asszurbanipál palotáját, ahol 30 000 ékírásos agyagtáblát talált.

Ezt az írást akkor nem tudták elolvasni. Az egyiptomi írás megfejtése is váratott még magára mintegy 20 évet. Georg Friderich Grotefrend (1775-1853) fejtette meg ezt az írást. Lényegesen nehezebb dolga volt, mint Champollionnak az egyiptomi hieroglifákkal. Nem tudták, hogy merről-merre kell olvasni vagy, hogy betű, vagy képírásról van-e szó, azt sem tudták, hogy milyen nyelven íródott. A felfedező egyetlen idegen nyelvet sem beszélt! Volt tehát egy egyenlet, aminek egy tagját sem ismerték és volt hozzá egy felfedező, aki soha sem tanult semmilyen tudományt a megfejtéséhez, mégis megszületett az eredmény!

A felfedezőt egy fogadás ösztönözte, amit bátyjával kötött. Filológikusan gondolkodott. Megnézte, mely írásjelek fordulnak elő leggyakrabban a talált szövegekben. Ezekről feltételezte, hogy valamilyen uralkodók nevei. Szerencséje volt, mint ahogyan ez lenni szokott. Majd azonos jelcsoportokat rendelt egymás mellé s megállapította, hogy "B" király "A" király fia, "C" király "B" király fia. Ez után elővette az ismert görög nyelvű királylistákat (anyanyelvére fordítva) reménykedve, hogy csak egy ilyen királydinasztia létezett. Ismét szerencséje volt. E három király neve alapján megfejtett 10 betűt, majd Champollionhoz hasonlóan a többit, mind a 22-t. Ezt azonban nem tudta volna megtenni, ha nem lett volna betűírás! Ez pedig több mint szerencse: bizonyíték!

Ha az egyiptomi kivonulás idejét tekintjük az Kr.e. 1300-as évek. Ebben az időben leveleztek az egyiptomi királydinasztiák azon az akkád nyelven, amit Layard tábláin találtak. Ez a nyelv és írás volt a nemzetközi, ahogy korábban már említettük. (III. és IV. Amenofisznek írt levelek, amiket Amarna levélként ismerünk.) Egy dolgot tehát mindenképp bizonyított Gotefrend felfedezése: Volt az egyiptominál pontosabb betűírás, azzal megegyező korban. Mennyire volt általános és elterjedt ez az írásmód? Ismerhették-e az izraeliták ezt a nyelvet?

Negyedik állomásként tekintsük meg az akkád nyelv fejlődését, annak útját

Kétségtelenül a legnagyobb felfedezés Rasz-Szamra, vagyis Ugarit ókori városa. A hajdani szíriai kikötő romvárosát 1929-ben Claude Fréderic-Amard-Schaffer fedezte fel, miután egy paraszt ekéje az első leleteket kifordította a földből. Mára már az egész romterületet feltárták. Természetesen itt is megtalálták a könyvtárat és a királyi levéltárat. Mint kiderült ez a Gotefrend által megfejtett akkád írás őse, ami még 30 betűt tartalmazott.

Ennek az írásnak a kora Kr.e. 1500 körüli, tehát 200 évvel korábbi mint ahogyan Mózes elfoglalta volna népével Kánaánt. A talált írás alapján tudjuk, hogy az ugariti költészet virágzott, és megállapítható, hogy a költészet stílusa rokonkapcsolatban van a bibliaival. Ezt az írást szinte mindenütt megtalálták a Földközi-tenger térségében. Egyes kőtáblákon 30 betűs változatban, majd a Kr.e. 1400-as évektől 25 betűs egyszerűsített változatban, s végül Kr.e. 1300-as évektől kezdve a letisztult formájú 22 betűs, végeleges változatban. Ezt a legfiatalabb változatot használták egészen a Kr.e. 700-as évekig egyes népek levelezésre, míg fel nem váltotta azt egy még modernebb írásmód.

Ez az ABC tehát alkalmas volt költészet lejegyzésére, úgy mint akár a Tízparancsolat leírásra is. Mózes azonban nem valószínű, hogy ezt alkalmazta volna, ennek egyéb oka van.

Milyen írást használhatott Mózes? 

Az eddig leírtak csupán annyit igazolnak, hogy a racionalista gondolkodással ellentétben bizonyíthatóan alkalmazták az íráshoz az ABC-t. A csupán 22 mássalhangzóból álló ABC elegendő a pontos szöveg lejegyzéséhez. A későbbi héber írás, pontosan úgy, mint a mai modern ivrit nyelvben (Izrael állam hivatalos nyelve) kizárólag ezt a 22 mássalhangzót alkalmazza. Volt-e más 22 betűs írás is ebben a térségben?

A Kumráni tekercsek felfedezésével (1946), valamint Jeruzsálem legalsóbb rétegeinek a feltárásával találták meg azt az írást, ami a Kánaánban letelepedett héberek írása lehetett. Ez szintén 22 betűs, más írásjelekkel, mint a héber írás. Legszebb feltárt bizonyítéka a Mésa kő, amit 1868-ban találtak meg. A későbbi héberek annyira tiszteletben tartottak egyes bibliai kifejezéseket, hogy nagyon sokáig a régi írásmóddal írták. A Kumránban talált biblia könyvek tekercsein Isten neve a JAHWE még mindig ezzel az írással volt írva, a Kr.e. 2.sz-ban. Nagy valószínűség szerint tehát mindezeket összefoglalva az írás így fejlődött ki:

Mezopotámiában lehetett egy ős-ékírás már valamikor a Kr.e. 2. évezredben is. Ezt nem tudjuk biztosan, hogy mennyire volt pontos, bár Ur város felfedezésénél megtalálták ezeket. Szerepe kevésbé jelentős a mi szempontunkból. Ezt követhette az egyiptomi írás, hiszen Egyiptom első királya Ménész (Kr.e. 2920-2770) Mezopotámiából származott. Ebből az írásmódból alakult ki az egyiptomi képírás, majd fokozatosan, a szótag és betűírás. Az akkád írás föníciából (Rasz-Szamra felfedezése) eredhetett, és onnan került Mezopotámiába is, ami felváltotta a régi pontatlan ékírást. Majd fokozatosan a föníciai kereskedők nemzetközi tevékenységével kapcsolatosan elterjedt az egész Földközi -tenger térségében. (A föníciaiak híres hajós nép voltak.) Átvette Egyiptom, Kánaán, Mezopotámia és a kis-ázsiai népek. Valószínű, hogy Mózes először egy Egyiptomiból kialakult betűírást használhatott, ezt találták meg a Sínai félszigeten a Cherabit-el Chadim rézbányáinál. Ez kiválóan alkalmas volt a Tízparancsolat pontos és maradéktalan leírására. Majd Kánaánban később átvették a héberek az ott használt 22 betűs ABC-t és azt használták kb. Kr.e. 700-ig. Ezt követően alakult ki a végleges és ma is használt 22 betűs héber ABC.

Így a racionalisták Biblia tagadó érvei a 19-20. sz. felfedezéseink tükrében ismét alulmaradtak. Az írás felfedezés-történetének a végigkövetése igazolja, hogy a Biblia legrégebbi írásos szövegeit írni, olvasni tudó okos emberek hagyományozták tovább az utókor számára, s nem pontatlanul terjedtek szájhagyomány útján!

Forrás: Kormos Erik, felfedezesek