A magasság és mélység ellentéteiben rejlik
a felsőbb régiók varázsa mindenütt,
s e szélsőségek varázsa kölcsönzi
hegységünknek is azt a lebűvölő fenséget,
mivel első tekintetre megragad.”
(Téglás Gábor)
A Retyezát-hegység egyike hazánk legszebb és legvadabb hegységeinek.
A bükkös és magasabban fenyvesekkel borított előhegyek után rendszerint
kiterjedt havasi rétek következnek, melyeken átlag 2000 méter
magasságig legeltetik a juhokat. Ebből a havasi régióból a hegység
főgerince, mint éles sziklagerinc emelkedik ki, melyből rövid
oldalgerincek ágaznak el. Az ezek között fekvő katlanszerű hegyek felső
ciklusaiban számos kisebb, nagyobb tengerszem van elszórva. (Petrik Lajos: Kilencz nap a Retyezát-hegységben – 1896)
Forrás: videó
Amikor a Hazajáró elindult, hogy bebarangolja a történelmi Magyarország
bérceit, első útjai egyike nem véletlenszerűen vezetett ide, a Kárpátok
eszenciáját nyújtó Retyezát-hegységbe, azóta viszont nem jártak erre,
pedig a Déli-Kárpátok ékköve ennél jóval többet érdemel. A stáb akkor a
Hátszegi medencéből vette be, most pedig a nyugati Zsil felől, a
mészkőből álló Kis-Retyezáton át közelítette meg a Nagy-Retyezát ormait.
Azonban mindenekelőtt kezet ráztak azokkal a szórványban élő
magyarokkal, akiknek puszta létük is a becsület és a hűség tanúság
tétele.
A Hazajáró stábja a Vulkánból indult, majd a nyugati Zsil völgyéből
emelkedett fel a Kis-Retyezátra, Jorgován-kő csúcsára, a Dragsan gerince
után leereszkedett a Buta menedékházhoz. Másnap, visszatérve a
gerincre, megmászta a Kusztura, majd Papusa csúcsát, ahonnan a Zárt
kapuk gerince érintésével ereszkedett le a Zergebak-tóhoz.
dunatv.hu
Kommentáld!