1865-1925, amerikai humorista)

turizmus  2012.05.15. | 08:33 A marosvécsi kastély

A Maros folyó felső szakaszán, a Marosvécs (Brâncoveneşti) községhez tartozó kiemelkedő dombtetőn kereshetjük fel az egykoron főnemesi családoknak évszázadokon keresztül szállást nyújtó épületet. A kora középkori vár a mögötte lévő gyümölcsöskertben alacsony földsáncok alakjában maradt meg, mert annak köveit használták fel a XV. századi várkastély építési munkálataihoz. Jelenlegi formáját a XIX. század végi átalakítások után nyerte el, de azért alapvetően megtartotta reneszánsz várkastély jellegű alaprajzát.

A szabályos négyzet alakú, kétemeletes épülettömb Ny-i sarkait két nagy, míg a K-i részt két kisebb torony védelmezte. Falainak átlagos földszinti falvastagsága eléri a két métert . Az egykori mély szárazárkon átívelő felvonóhidas kaput szintén a Ny-i oldalon alakították ki, homlokzatát egy konzolos erkély díszíti. A zárt belső udvar 20 x 20-as négyzetét kétemeletes palotaszárnyak határolják, melynek felsőbb helyiségeit a fatornácos folyosóról közelíthették meg az itt lakó népek. Ezt azonban az újkori átalakítások során lebontották. Az 1944-es harcok idején kifosztott egykori rezidenciát később az egészségügyi céloknak megfelelően alakították át, napjainkban is ilyen formában van, ezért belső helyiségei nem látogathatóak.
Régi feljegyzések szerint a várkastély tömbjét határoló mély szárazárok külső oldalát erős palánkfal, majd lejjebb ismét falak és bástyák védelmezték. Mindezen védőműveket azonban a háborús idők elmúltával végzett tereprendezés során lebontották, megsemmisítették.

Története:
A Maros folyó jobb partját szegélyező dombtetőn már a római időkben emeltek egy kisebb erődítményt, ami a népvándorlás viharaiban pusztult el. Elnevezése a földből előkerült feliratos táblák szerint „Ala nova Illiricorum” lehetett. Maradványai a jelenlegi kastély egykori gyümölcsöskertjében omladoznak.



A második erősséget feltehetően a római kövekből ugyanazon a helyszínen létesítették királyi parancsra, valamikor a XIII. század első harmadában. Ugyanis az első, napjainkig fennmaradt oklevél már 1228-ban említést tett róla, amikor Tomaj nembeli Dénes tárnokmester birtokainak határjárását részletezte.
A királyi fennhatóság alatt lévő erősséget valószínűleg az 1241 – 42-es tatárjárás viharai rombolták le. 1319-ben már az ebből a nemzetségből leszármazó Losonczi család mondhatta magának az ismét virágzásnak indult települést, ahol azonban nem említettek működő erődítményt. Ez csak a XV. század közepén történt meg, amikor új várkastélyt emeltetett losonci Dezsőfi nemesi család. Ez vált Marosvécs harmadik erődítményévé, ami napjainkban is látható erősen átalakított formában.
A Dezsőfiek lakták az épületet egészen 1467-ig, amikor a Hunyadi Mátyás új adópolitikája miatt elégedetlenkedőkhöz csatlakozva, büntetésül elkobozták tőlük ezt a birtokukat. Rövidesen az uralkodó a Hunyad megyében élő rokonainak, a nádasi Ondor famíliának juttatta.

Miután 1507-ben férfiágon kihaltak, a nógrádi Szobi Mihály került földesurának. Bár a losonci Dezsőfiek időközben próbálták visszaszerezni, de Mihály úr hatalmas patrónusa, veje Werbőczy István segítségével, aki rövid ideig a nádorispáni méltóságot is viselte, megvédte vécsi tulajdonát.
Azóta is tartja magát az a hagyomány, hogy Werbőczy itt írta meg az évszázadokon át nemesi alapjog gyűjteménynek számító Hármaskönyvet (Tripartitum). A korabeli források azonban ezt megcáfolni látszanak, mivel a zólyomi Dobronya várát jelölik meg ez ügyben.
Miután 1527-ben meghalt Szobi Mihály, Szapolyai János király minden váruradalmát Werbőczynek juttatta. A jogtudós később kénytelen zálogba adni Vécset Kendy Ferencnek hatezer aranyért, mert a török szultán sztambuli udvarába vezetett követi megbízatások erősen leapasztották a pénzét.
Korabeli források szerint 1537-től jelentősebb építkezéseket végeztek a nemesi szállásnak helyet adó épületen. Erről tanúskodik a bejárati kapu feletti évszámmal ellátott felirat, miszerint: „Ó, milyen boldog az a város vagy vár, mely a béke idején a háborúra előre gondol. Cicero”. Zálogbirtokosa Kendy Ferenc nemes úr jelentős politikai befolyással bírt a Habsburg császár és királytól elszakadó, önállóvá váló Erdélyi fejedelemség politikai életében.
Neki köszönhetően fogtak össze a nemesi rendek a kalandor Gritti kormányzó elleni hadjáratra, minek során a szultáni kegyencet sikerült Medgyes városában elfogniuk és kivégezniük. Miután az özvegy Izabella királyné lemondott Erdélyről, Habsburg Ferdinánd király az egri hős Dobó Ferenccel együtt kinevezte erdélyi vajdának.

Egy 1555-as felirat szerint ekkorra fejeződtek be az épület reneszánsz ízlésvilágú átalakításával. Mivel azonban Kendy Ferenc az Erdélybe visszatérő Izabella királyné ellen összeesküvést szervezett, az úrnő parancsára Gyulafehérvárott 1558. augusztus 31.-én meggyilkolták fivérével és Bebek Ferenccel együtt.
A Kamarára szálló birtokot rövidesen Hagymássy Kristóf, majd halála után Báthory Zsigmond fejedelem mondhatta a magáénak. Ez utóbbi nagybátyjának, kismarjai Bocskai István főnemesnek adta át. Az 1610-es években már iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem birtokát képezte, majd a korszak nagy vagyongyűjtője, az „őrtálló bibliás fejedelem” I. Rákóczi György csatolta birtokaihoz.
Az 1648-ban felvett inventárium {várleltár} szerint a háborús csataterektől biztonságos távolságra megbújó várkastély mellett nagy területeket magába foglaló gyümölcsös-, virágos-, veteményes és szőlőskerteket műveltek a szolgálatra kötelezett népek. A fejedelmi trónra 1648-ban lépő II. Rákóczi György aztán kedvelt udvari hívének, a jeles hadvezér Kemény Jánosnak adományozta oda az öt faluból álló birtokot.
Az elkövetkező évszázadokban végig a Kemény família mondhatta a magáénak, de természetesen itt is dúltak az Erdélyi fejedelemség virágzását derékba törő XVII. század végi csatározások. Kemény János seregvezérként részt vett a balsikerű lengyelországi hadjáratban, ahol ő is tatár fogságba esett.
Szerencséjére kevesedmagával kiváltották, míg a szegényebb sorsú katonák ott pusztultak a krími fogságban. János úr hazatért vécsi birtokára, majd innen indult el a szászrégeni országgyűlésre, ahol az összegyűlt nemesi rendek fejedelemmé választották. Az 1662. januári vesztes csatában azonban életét vesztette, az ellenséges csapatok vécsi birtokát is feldúlták, kifosztották.

Ugyanez történt a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc idején, az éppen erre vonuló katonai egységek könnyű prédájává vált az épület. Korabeli forrás szerint félig romossá vált a dúlások miatt, de a visszatérő birtokos család újjáépítette. Utolsó nagyobb mértékű átalakítása a XIX. század végén, Kemény János és neje utasítására történt, így az 1930-as évektől kényelmes szálláshelyül szolgálhatott a vendégszerető Kemény János birtokos és jeles író meghívására ide érkező erdélyi művészeknek.
Az itt megalakított Erdélyi Helikon társaság jeles eredményeket ért el a kisebbségi létbe szorult magyar nyelvű irodalom ápolásában. Az 1944. októberében zajló harcokban szerencsére néhány találattal megúszta a történelmi műemlék, mivel azonban a földesúri család elmenekült belőle, a helyi lakosság teljesen kifosztotta a fényesen berendezett várkastélyt. 1945 után szellemi fogyatékos gyermekek otthonává alakították át, jelenleg (2006) is ilyen funkcióval üzemel, így ide nem lehet belépni. A báró Kemény család több tagjának sírhelyét a kastélyparkban kereshetjük fel, ami a kastéllyal ellentétben szabadon látogatható.

Megközelítése:

Románia erdélyi területén, a Maros folyó mentén Szászrégen (Reghin) városától 10 kilométerre ÉK-i irányban, a folyó jobb partján terül el Marosvécs (Brancovenesti) községe. Ide megérkezve, már messziről feltűnik a magaslaton, a lombos fák övezte egykori reneszánsz várkastély, amiben jelenleg fogyatékos gyermekek otthona működik, így nem látogatható.
A középkori vár nyomai az épület mögötti gyümölcsöskertben fedezhetők fel, az ugyanott létezett római erőddel egy helyszínen.

varak.hu