turizmus  2012.07.04. | 07:50 A jég földjén – Izlandi útinapló, III. rész.

Gleccsertúra a Breiðamerkurjökull gleccseren, Jökulsárlón és Fjallsárlón

A mai napon meggyőződhettünk a gleccserek mérhetetlen kiterjedéséről és számtalan színéről. Korábban meg sem fordult a fejemben, hogy a fehérnek, a szürkének és a kéknek számos árnyalata lehet, csak egy természetfilm-forgatást megörökítő dokumentumfilmből szereztem tudomást a hó és a jég temérdek színéről, valamikor tinédzser koromban.

A kutatócsoportot egy fényképész is elkísérte a jég birodalmába, hogy megörökítse a jéghegyeket, hómezőket, jégsivatagokat. Művészlélek a tudósok közt. Az ő szájából hangzott el, hogy a jég számtalan színben játszhat. De elképzelhető, hogy festőművész volt, gyenge a memóriám. Akkor döntöttem el, hogy fényképész vagy festőművész leszek, és addig ügyeskedem, amíg részt vehetek egy sarkvidéki expedíción, aztán szépen lassan elfeledkeztem terveimről...

A Breiðamerkurjökull gleccser Izland, sőt Európa legnagyobb gleccserének a legjelentősebb nyelve, amely a Jökulsárlón gleccserlagúnában végződik. Pontosabban szólva a Vatnajökull a sziget legnagyobb összefüggő jégmezője. A gleccser kiterjedése kb. 8500 négyzetkilométer, vastagsága helyenként egy kilométer. A 19. század végén a gleccsert még az óceán nyaldosta, mára pedig lába a sós víztömegtől mintegy két-három kilométernyire „ázik” egy méretes jégtócsában. A globális felmelegedésnek köszönhetően a jégóriás masszív teste egyre olvad – zsugorodása egykori és mai műholdfelvételek összehasonlításával is nyomon követhető. A lagúna felőli szélét apró és méretes törések szabdalják, és bármelyik pillanatban letörhet – és íme, le is törik! – belőle egy-egy darab.

Reggel még nem sejtettük, hogy meghódítjuk a gleccsert, csak reménykedtünk benne. Az időjárás mindenesetre kedvezett felfedező kedvünknek, végre elállt a szűnni nem akaró eső, és szikrázó napsütésre ébredünk. Szinte hihetetlennek tűnik a folyamatosan szakadó égi áldás után a hétágra sütő nap. És a kilátásra sem panaszkodhatunk! Nem minden reggel ébred az ember ehhez hasonló látványra. Az étkező ablakai négy gleccsernyelvre nyílnak. Mire vágyhatnánk még?

Reggeli után úgy döntünk, visszatérünk néhány tegnap esti helyszínre, hogy nappali fényben is megcsodálhassuk a misztikus vidéket. Útközben felfigyelünk a kontrasztokra: a mérhetetlen, csillogó gleccsernyelvek előterében a zöld fűben legelésző lovakra.

Jökulsárlón gleccsertava ma nem mozdulatlan és néma, mint tegnap éjjel, hanem életre kelt és nyüzsög. Az embereknek köszönhetően, akik elözönlik az ajándékboltot, körbesétálják a lagúnát, sőt a vizet is szeretnék felfedezni. Páran jegyet váltanak a parton várakozó hajókra, de néhány sétahajó már turistákkal telten siklik a kékes-fekete jégtáblák közt, és egy gyorsan cikázó motorcsónak is előbukkan a jégdarabok közt. Mi azonban más kalandok felé kacsintgatunk: Európa legnagyobb gleccserén szeretnénk sétálni egyet. Egy tábla gleccsertúrát hirdet, és a túravezetővel megbeszéljük, hogy délután nekivágunk a jégtömegnek.

A fennmaradó időben kisétálunk az óceán partjára, ahol jégdarabok hevernek szanaszét, nyaldossák őket és falatoznak belőlük a hullámok. Micsoda szobrász ez a végtelen óceán! Hullámai átlátszóvá simogatják a tömör jeget, jégszobrokat formáznak, egyeseket kijjebb löknek a partra, megakadnak a süppedős homokon, másokat bekebeleznek, elolvasztanak, de akadnak nagyobb darabok is, melyek némán és hősiesen dacolnak a hullámokkal. Tenyérnyi és ember nagyságú jégtömbök, mélyfekete homokban hófehér jégvarázs. Hosszúkás, gömbölyded és számtalan formát öltő jégtörmelék.

(Folytatjuk)

Pénzes Tímea
Fotók: Kádár István
baratno.com