turizmus  2012.07.14. | 12:25 A jég földjén – Izlandi útinapló – VI. rész

Húsavíki bálnales

A távolodó bálna olykor-olykor vízpermetet bocsát a levegőbe, és bár szemünkkel követjük útját, már újabb, közeledő vízpermetet pillantanánk meg a messzi távolban.

A szilát, a bálnák fogak helyett használt fésűszerű szűrőberendezését, mellyel a planktont szűrik ki a tengervízből, is kézbe foghatjuk a hajó személyzete jóvoltából, akik képek alapján ismertetik velünk egyes bálnafajok méreteit és jellegzetességeit. Hamarosan játékos atlanti fehéroldalú delfinek bukkannak fel és ugrálnak a hajó körül. Megtudom, hogy a delfinek tíz, a hosszúszárnyú bálnák tizenegy-tizenkét hónapig vemhesek, és egy évig szoptatnak. A kisbálnák az első félévben akár napi negyven liter tejet is szopnak, majd a tejes étrendet egyéb táplálékkal egészítik ki. A delfinbébik is körülbelül egy évig élnek anyatejen.

A vízen néhány lunda ringatózik, ami nem meglepő, hiszen a közelben a Puffin sziget, ahol számos lundát és egyéb vízimadarat láthatnánk, ha egy újabb hajókázásra is befizetnénk. Lundában azonban már bőven volt részünk. A lundák akár hatvan méter mélyre is lemerülnek, és színes csőrük miatt tenger bohócainak is nevezik őket. Németül találóan merülő papagájoknak nevezik őket (Papagaitaucher). A lundákban nemcsak gyönyörködnek az emberek: a Feröer-szigeteken a lundahús ínyencségnek számít...

Miután elfogyasztjuk a forró csokit és a fahéjas izlandi fánkot, visszahajókázunk a kikötőbe.

A városban tárt ajtókkal vár a Bálnamúzeum és a Péniszmúzeum – mindkettő értékes „ereklyékkel”, de ellenállunk a csábításnak.

A boltba viszont betérünk. Az élelmiszerüzletek az ország más településein sem nagyságukkal tűnnek ki, de minden kapható, amire az embernek szüksége lehet. Nincs akkora választék, mint nálunk, hiszen ide szinte mindent importálni kell. Szomjunkat oltva akarvaakaratlan hozzájárulunk Izland kólafogyasztásának növeléséhez. Izland a világ vezető kólafogyasztó állama, és ma mi is besegítünk az első hely megőrzésében.
A szomszédos ajándékboltban, akár más települések ajándékboltjaiban, kapható híres izlandi gyapjúból készült sapka, sál, -meleg pulóver, kesztyű, könyvek, képeslapok, kétszarvú vikingsapkák, amelyek állítólag csak egy film díszlettervezőjének jóvoltából terjedtek el így a köztudatban.

Teszünk egy sétát a parton, ahol sült hal illata terjeng, a tengerparti halárustól fish and chipset veszünk, majd az autónkat vesszük kezelésbe. Úgy gondoljuk, járgányunk is megérdemli, hogy törődjenek vele, ezért megtankoljuk, és kissé megszabadítjuk az út porától. A benzinkutakon ingyenes az autómosás, kezünkbe vesszük hát a hosszú botú partvisra szerelt slagot...

Ezt követően a Tjörnes félszigetet célozzuk meg, elkocsikázunk Öxarfjördurba és északabbra, majd visszatérünk szálláshelyünkre, hogy megpihenjünk, ám az útikönyv rövid böngészése után úgy döntünk, hogy megnézzük a közeli Góðafosst, az Istenek vízesését. Mire odaérünk, erősen alkonyodik, a látóhatár alja elhaló fényben játszik, a hold bágyadtan világítja meg a tájat, a vízesés permetező vize apró cseppekben hull a bőrünkre. A hely jelentősége abban rejlik, hogy ennél a vízesésnél kért engedélyt a terület vezetője a vízesés istenétől, hogy felvehessék a kereszténységet. Látni vélem a pogány izlandiak egy csoportját, amint búcsút intenek sokistenhitüknek és a kereszténység útjára lépnek.

Akureyriben egy templom üvegén ábrázolják e sorsdöntő jelenetet. Ilyen legendás történelmi helyszíneken, illetve a természet szépsége láttán ámulatba esik az ember. A zúgó víz duruzsoló hangja, a fátyolos hold, a mondai kopár vidék régi időkbe röpít vissza. Téli felvételeken a vízesés fagyott tündér képében tűnik fel, hóruhája felett fagyosan veri vállát jégcsimbókos haja.

A globális helymeghatározó rendszerünk alapján kétezer kilométert tettünk meg Izland varázslatos testén, és hamarosan további élmények várnak ránk.

(folytatjuk)

Pénzes Tímea
Fotók: Kádár István
baratno.com