turizmus  2012.09.30. | 18:36 Kell-e rettegni Brazíliában?

Az olimpia és a foci-vb miatt Brazília a következő években várhatóan egyre több turistát vonz majd. A latin-amerikai országot ugyanakkor veszélyes helyként könyvelte el a nemzetközi sajtó; folyamatosak a hírek a rablásokról, lopásokról, drogokról és erőszakról. Az viszont nem derül ki ezekből a hírekből, hogy a mindennapok során mennyire veszélyes hely Brazília, és hogy hogyan kerülheti el a bajt az utazó. A kérdésre, hogy menjünk, vagy ne, egyértelmű a válasz: menjünk!

Csak okosan.

Vasárnap délután három óra, szikrázó napsütés Rio de Janeiróban, az Ipanemán: az óceánparttól három utcával följebb csak néhány ember lézeng, a többség a harmincöt fokos melegben a parton hűsöl. Hirtelen felbukkan egy vékony férfi, aki fejvesztve rohan át az úton egy bank felől a park irányába, szorosan nyomában egy rendőr. A vékony férfin szörfnadrág és papucs, a rendőr kezében pisztoly. A park sarkában a rendőr ráveti magát a férfira, dulakodni kezdenek, de a rendőr bénázik, nem tudja hatástalanítani a férfit, lőni viszont szemlátomást nem akar. Végül egy önként a segítségére siető járókelővel közösen tudja megbilincselni a férfit. 2011 januárja van, Európa épp a legkeményebb mínuszokkal küzd, Brazíliában tombol a nyár.

Nem kizárt, hogy egy ehhez hasonló, az európai szemnek szokatlan jelenetet elkap az ember, ha hozzám hasonló turistaként érkezik Brazíliába. Még csak az útikönyvek arra vonatkozó részeit sem kell felütni ahhoz, hogy néhány jelből rájöjjön, hiába jár a földi paradicsomok egyikében, körülötte szögesdrót van. Az egy főre eső szögesdrótok száma ugyanis alighanem még mindig a brazil nagyvárosokban az egyik legnagyobb a világon (a háborús övezeteken kívül persze). Az egyszerű élelmiszer-raktárakat is olyan, hengerszerűen végigvonuló szögesdrótkígyók védik, mint amilyeneket Európában csak a börtönök körül látni. Ez persze sokkal csekélyebb mértékben zavarja a látogató komfortérzetét, mintha, mondjuk, kirabolják.

Gazdasági boom versus bűnözés

Furcsa ellentmondásnak tűnik ez a jelenség, miután a hírek szerint Brazília, de különösen Rio de Janeiro az elmúlt néhány évben új aranykorát éli. A 190 milliós ország rendezi a következő focivébét és olimpiát, a gazdaság szárnyal, emberek milliói kerülnek át a szegénységből a középosztályba, és egyre több szegénynegyedből (favela) űzik el a drogbárókat. Annyi pénz áramlik az országba, mint korábban soha: külföldi befektetések és a hazai cégek növekedése is a gazdasági boomról árulkodik.

A fejlődés központjai Rio de Janeiro és Sao Paulo, a javak fele itt keletkezik – ugyanakkor a szervezett bűnözés is itt a legnagyobb. A metropoliszok egyes részeit drogbárók uralják, a favelák a drog- és fegyverkereskedelem központjai. A két város közti alapvető különbség az, hogy míg Sao Paulóban főleg az elővárosokban helyezkednek el ezek a törvényen kívüli területek, Rio földrajzi tagoltsága miatt elszórtan bukkannak fel a város különböző pontjain. A favelákban párhuzamos világok alakulnak ki, a területeket bűnözők kontrollálják, ahol mindennapos a fegyveres erőszak. Az ebben való részvétel pedig főleg a fiatal – gyakran még nem felnőtt korú – férfiak számára az egyetlen megélhetési forrást jelenti.

A kérdés az idelátogató turista számára persze az, hogy a párhuzamos világok problémái mennyire veszélyeztetik az ő vakációját. Netán csak piti zsebtolvajokkal kell-e számolnia, mint a világ összes nagyvárosában? Ha az ember sok angolszász sajtót olvas, egy idő után persze meg lesz győződve arról, hogy egy brazil utazás során minimálisak a túlélési esélyei – ami természetesen hatalmas tévedés.

A téma súlyosságát illetően évről évre változnak a hangsúlyok: míg 2006-ban azzal rémisztgették a turistákat, hogy még a jegygyűrűjükkel se merészkedjenek ki az utcákra, 2012-ben helyszíni tapasztalataink szerint sokkal jobb a helyzet. Az aranyszabály ugyan nem változott: lehetőleg semmi értékeset ne vigyen magával az ember a strandra vagy a városnézésre, ugyanakkor a statisztikák javulást mutatnak, és a helyiek is biztonságosabbnak látják városukat. Ennek legfőbb oka, hogy több nagyvárosban megindult a favelák tisztogatása, a városok vezetése pedig a világeseményekre készülve speciális biztonságjavító intézkedéseket tett.

Csak pár óvintézkedés, és nem lesz gond

Egy kis felkészülés az utazás előtt, és a szép emlékek mellett értékeink is megmaradnak.

Ha kis fürdőhelyen vagy kisvárosban tölti a nyaralását, nem kell különösebben aggódnia. Gond nélkül mászkálhat, bár ilyen helyeken sem tanácsos kirakatba tenni az értékeit. Ezzel szemben a nagyvárosokban – amilyen Recife, Belém, Salvador, Rio de Janeiro és Sao Paulo – már csak a magas bűnözési statisztikák miatt is ajánlott az óvatosság. Még akkor is, ha a bűnözés legnagyobb része olyan városrészekben történik, ahol alig fordulnak elő turisták. Ha valaki véletlenül fegyveres összetűzésbe kerül, az leginkább a favelákban vagy közvetlen közelükben fordulhat elő. Nagy ívben kerülje el hát a favelákat, különösen azokat, amelyek a két éve tartó tisztogatási sorozatban még nem kerültek sorra. Ha mindenképp be akar menni valamelyikbe, válasszon magának megbízható vezetőt, vagy csatlakozzon szervezett csoporthoz. De leginkább ne menjen – annyi más látnivaló van még a nagyvárosokban.

A legfontosabb óvintézkedés az állatvilágból kölcsönzött mimikri! Simuljon bele környezetébe, ha pedig a legjobban dönt, és télen utazik a brazil nyárba, szedjen magára egy kis színt a parton, mielőtt városnézésre indulna.

Függetlenül attól, hogy Egyiptomban vagy Salvadorban jár az ember, mindig érdemes követni a helyi dress code-ot. Brazíliában hagyjuk a hotelban a ballagásra kapott nyakláncot vagy a státuszunkat jelző karórát. Vessünk egy pillantást a helyiekre, és utánozzuk őket: szörfnadrág, Havaianas-papucs, hátán képpel vagy grafikával ellátott kényelmes póló a férfiaknak, a nőknek rövidnadrág, szoknya, top és trópusi termésekből készült, csodás ékszerek. A jelszó a kényelem és a jó sok pamut, a brazil nagyvárosok piacain csodás grafikájú pólókat és szörfnadrágot lehet kapni egy-két ezresért.

Igyekezzen tehát kerülni a feltűnést – kivétel ez alól a karnevál, amikor viszont épp azzal rí ki a tömegből, ha nem öltözik minimum hamburgernek vagy kalóznak. Kerülje az elveszett kiskutya tekintetet, amely mágnesként vonzza a tolvajokat – a helyiek amúgy is messziről felismerik a gringókat, azaz a külföldieket (ahogy a budapestiek is megmondják a metróban, ki nem magyar). Ne vonja még inkább magára a figyelmet, ne hajoljon a térképébe az utcán, és ne hordja a fényképezőgépet a nyakába akasztva. Viszont mindig tartsa rajta a szemét a cuccain! A helyiek nappal sem tanácsolják, hogy az ember a bőröndjét az utcán vagy tömegközlekedési eszközökön hurcolássza. Még ha esélyes is, hogy a taxisok lehúznak pár reállal, érdemesebb ilyenkor – a budapestinél valamivel olcsóbb – taxikkal közlekedni.

Sok rendőrt lát egy kupacban? Ne menjen oda kíváncsiskodni, keljen inkább át az út túloldalára; az átlagos rendőrökben a brazilok amúgy sem bíznak, ugyanolyan korruptnak, és emiatt megbízhatatlannak tartják őket, mint a politikusaikat.

Ha pedig minden elővigyázatossága ellenére mégis megtámadják, ezer felkiáltójeles alapszabály, hogy soha ne tanúsítson ellenállást, legyen akár egy tízéves suhanc a támadó! Higgye el, sokkal több vesztenivalója van, mint neki! A legtöbb bajt egyébként éppen az szokta okozni, ha valaki a korábbi élettapasztalata alapján akarja megbecsülni a veszélyt: Brazíliában teljesen más, az európai utazó számára ismeretlen játékszabályok uralkodnak. Adjuk hát szépen oda, amit kérnek, és mindig legyen a nadrágzsebünkben 2-3000 forintnak megfelelő készpénz. Ha pedig több van nálunk, rejtsük el egy testhez tapadó, a nadrágon belül hordható övtáskában. Az útlevelünket és a nagyobb összegeket hagyjuk a hotel széfjében, és csak az útlevél fénymásolt másolatát tartsuk magunknál.

A legjobb persze, ha vannak brazil barátaink, és velük jövünk-megyünk, ez ugyanis nagyobb garancia a biztonságunkra, mintha Rio speciális rendőri alakulata, a BOPE vigyázna ránk.

Vincze Barbara
origo.hu