A
húszezredik kilométert ünnepelik Ausztráláiában, az Északi Területeken
"It's downhill from here!" - mondja az ausztrál, amikor már túl van
valaminek a felén vagyis a nehezén.
Zárug Zita pedagógus és Harkányi Árpád informatikus 2011. június 4-én
házasodott össze, majd egy hét múlva felkerekedtek és azóta a tervezett
út felét megtették: 27 országban jártak és több mint 21 ezer kilométert
tekertek mozgó otthonukkal, felpakolt fekvőkerékpárjaikon.
Egy biciklitúra hozta össze őket, majd jött a leánykérés és az
esküvő. Az anyakönyvvezetőhöz is kerékpárral érkeztek. Mindketten nagy
világjárók, így jött a biciklis nászút ötlete. Ehhez persze kellett az
is, hogy induló tőkének egy középkategóriás autó árát összespórolják. A
pár hónapos tervezés gyorsan elrepült az alapfelszerelések
beszerzésével, oltások és vízumok intézésével.
„Pakisztán óta azonban
már országról országra szerezzük be a vízumokat, így beleférnek a
nagyobb spontán kitérők is. A tervezésnél főleg arra figyelünk, hogy
amennyire lehetséges, az utazáshoz megfelelő évszakban érkezzünk az
adott országba. Ausztráliában most éppen kellemes tavasz van, se túl
meleg, se túl hideg. Országon belüli, részletesebb útitervet csak az
érkezésünk idején, a helyi barátaink, más utazók tanácsait követve,
internetes információkat figyelembe véve készítünk”
- mondja Zita.
Ausztráliában valós közúti
veszély a kenguru, főleg éjjel szereti legelni. Miközben útmenti frissen
vágott füvet eszegeti, a fénytől megijed és beugrik az autók elé.
Zita és Árpád Sydneyig, két keréken pontosan 21 820 kilométert tett.
Azt, hogy mennyit utaztak autóstoppal, busszal, vonattal, teherautó
platóján, hajón, vagy repülőn, nem számolták. A „teleportálások” során,
ahogy ők nevezik, olyan gyorsan és távol suhannak el a tájak és az ott
élő emberek, hogy szinte nem is lehet érzékelni belőlük semmit.
Egymáson kívül legfontosabb útitársuk a két fekvőkerékpár, ezek
különlegessége, hogy akármennyit ülhet bennük az ember, soha nem válnak
kényelmetlenné, ráadásul nagy sebességnél fokozottan kijön a kisebb
légellenállásából fakadó gyorsaságuk.
„Talán ez a gyorsaság nem is
mérvadó, nem igazán szeretünk száguldozni, de egyébként lefelé és sík
területen gyorsabb a kerékpár, mint hagyományos testvérei. Ilyenfajta,
de ennél még sokkal spécibb, burkolt fekvőkerékpárokkal tartják a
sebességi világrekordot is”
- meséli Árpád, majd így folytatja: „A nagy
sebességet mi ritkán tapasztaljuk meg, hiszen 30-40 kilós csomaggal
megmálházva hajtjuk a bicikliket.
Hegynek felfelé előfordult, hogy
komoly kihívást jelentett, de átjutottunk velük a Pamíron és a
Himaláján, majd rájöttünk, hogy minden fejben dől el. Teljesen mindegy,
hogy négy vagy hat kilométer/órával döcögünk fölfelé a meredekebb
emelkedőkön, nem ezen múlik, hogy élvezzük-e az utazást vagy sem.”
Pakisztánban versenyeznek, hogy kinek van szebb teherautója - Minél több rajta a dísz, minél színesebb és hangosabb, annál jobb!
Zita az egyetem után éppen csak elkezdett dolgozni, Árpád hatévnyi
munkatapasztalattal és egy felfelé ívelő karrierrel lépett ki az
mókuskeréből.
„Ez az út volt életem legnehezebb, legbátrabb, de egyben
legjobb döntése is! Ha holnap be kéne fejeznünk valami miatt és elölről
kezdeni az egész karrieremet, már akkor is ezerszer megérte. Olyan
leckéket kaptunk az élet rengeteg területén, amelyeket nagyon jól tudunk
majd használni a jövőben” – mondja Árpád.
Utazásuk nemcsak örömmel teli, akadnak nehézségek is. Zita az
eddigiekre így emlékszik vissza:
„Kaptunk dengue-lázat (Ezt a fertőző
betegséget szúnyogok terjesztik. A vírus okozta kór a magas láz mellett
nagy ízületi fájdalmakkal jár.), de voltunk rühesek, Árpinak volt
veseköve és több rossz foga is, amit kezeltetni kellett, többször
kaptunk ételmérgezést, a szörnyű ázsiai higiéniás körülmények miatt, és
szenvedtünk beazonosíthatatlan trópusi lázas betegségtől. A hatalmas
kulturális különbségek által okozott szakadék áthidalása is
megpróbáltatást jelentett. Bangladesben például nagyon nehéz volt
elviselni azt, hogy a helyieknek fogalmunk sincs a privát szféráról:
akárhányszor megálltunk, akár csak egy percre is, egy pillanat alatt
több százan körbeálltak és csak bámultak minket, minden egyes nap, két
és fél hónapon át. De minden megpróbáltatás megedz minket, vagy pedig
valami egészen fantasztikus eseménynek készíti elő a terepet!”
Bangladesben a belföldi szállítások jelentős részét ilyen háromkerekű riksákon végzik.
Hogy az ifjú pár minden fontos dologra emlékezzen sok-sok év múlva
is, útinaplót vezet kalandjaikról. Zita máris felidéz egy kellemes
emléket:
„Felejthetetlen napokat töltöttünk például a hunzák völgyében,
Pakisztán északi részén, ahol a falvak között néhol csak gleccsereken
vagy tavon át lehet közlekedni. Az itt élők rendkívül barátságos,
közvetlen, nyíltszívű és nyitott gondolkodású, de a tradícióiak őrző
emberek. Hozzájuk például, szívesen visszamennénk egyszer, akár leendő
gyermekeinkkel együtt önkénteskedni és a helyiek életét élni egy ideig.”
A tízezredik kilométert ünnepelik Bangladesben.
Az ifjú házasok az otthonról hozott anyagi tartalékaiknak időközben a
végére értek, így igyekszenek olyan lehetőséget találni, amelyekkel
útközben tudnak pénzt keresni. Árpád rendszeresen ír úti beszámolót, és
tavaly elindították falinaptár projektüket, ami idén is folytatódik.
„A
2013-as naptárba az év legjobb fotói kerülnek be. Az idén QR-kódon
elérhető plusz tartalmakat is készítünk, így bárki, aki ezt megvásárolja
aktív részese lesz utazásunknak. Amíg a naptáron csak 4-5 fotó lesz
oldalanként, addig a mögötte található online tartalomban elmeséljük
majd, hogy hol és hogyan készültek a képek, mit ábrázolnak, mi a
történetük és természetesen még több kép és videó, néhol timelapse
felvételek is színesíteni fogják ezeket a leírásokat”
– tájékoztat
Árpád.
Zita és Árpi célja, hogy Magyarországra visszaérve 40 ezer
kilométert, az egyenlítő hosszát tekerjék le (az egyenlítő hossza: 40
076 km). „November végéig Ausztráliában vagyunk, a karácsonyt és az
újévet Új-Zélandon ünnepeljük, onnan pedig a tervek szerint irány
Dél-Amerika. A megvalósulás attól is függ hogyan alakul anyagi
helyzetünk.”
Írta: Tóth Lisy
Fényképezte: Harkányi Árpád
Kommentáld!