Természet: TURIZMUS - Egy csésze kávé Bujna Zoltánnal, a biciklis világutazóval – (1.)

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz, Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 775 fő
  • Képek - 16510 db
  • Videók - 6952 db
  • Blogbejegyzések - 16746 db
  • Fórumtémák - 13 db
  • Linkek - 34 db

Üdvözlettel,

TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A következő vendégem egy bringás, aki két keréken több mint 7300 kilométert tekert 13 országon át közel négy hónap alatt saját készítésű kerékpárján. Ő a révkomáromi Bujna Zoltán, aki 2005-ben Iránig kerekezett és a híres utazó, Vámbéry Ármin által meglátogatott országot fedezte fel.



Forrás: www.hirek.sk


Könyvet is írt az expedícióról Biciklis dervis címmel. Az út végcélja ezennel Pakisztán volt, de a terrorcselekmények miatt az utazó túl veszélyesnek érezte a helyzetet – ezért Kirgizisztánban fejezte be a túrát.

Elgondolkozom azon, vajon mi vissz valakit arra, hogy ilyen útra adja fejét, ekkora kihívásokkal nézzen szembe, önmaga határait feszegesse... Vajon kire számíthat az idegen országban, kitől várhat segítséget, ha baja esne?! Annyi bizonyos, hogy nem sokan akadnak köztünk, akik felkerekednének (szó szerint) egy hasonló kalandra...

Még mielött fejest ugranánk az izgalmas történetbe, vegyük górcső alá a főszereplőt – Bujnai Zoltánt, a Szabadság Vándorai nevű biciklis klub vezetőjét, egy fantasztikus fiatalembert, aki már 2005-ben biciklire pattant és le sem szált róla Teheránig. Milyen az, amikor az ember Vámbéry Ármin nyomában Dunaszerdahelytől Teheránig kerekez – erre és más kérdésekre kerestem a választ a következő interjúban, amelyben egy fantasztikus fiatalembert ismerhetnek meg....

– Mielőtt belevágnánk a nagy sztoriba, mesélnél magadról, szüleidről, iskoláidról, nyelvtudásodról? Van-e család, feleség, gyerek stb.?
– Révkomáromban születtem 1982-ben. Itt tanultam az Ipari Középiskolában, de a mérnöki oklevelet már Nagyszombatban szereztem a z anyagtechnológia karon. Az egyetemi évek alatt alapítottam meg Komáromban a Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesületet. Sok bringatúrát szerveztem, de az összes közül a legkiemelkedőbbek a Vámbéry Ármin nyomában indított expedíciók lettek. Közben feleségre is leltem Ági személyében, aki hol az úton kísért, hol fontos háttérmunkát végzett...



– Tekerjük vissza az idő kerekét és emlékezünk egy kicsit vissza arra az időre, amikor az a hóbortos ötleted támadt, hogy biciklivel szeretnél eljutni Ázsiába...
– Az első ázsiai út egy folyamat része volt. Először nyugatra – Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába – túráztam, majd Erdélybe is belekóstoltam. Itt tapasztaltam meg először a tőlünk keletebbre lakó emberek kedvességét, és elhatároztam, hogy az utolsó egyetemi nyári szünetet egy törökországi túrára áldozom. Így született meg a 2005-ös Vámbéry expedíció ötlete, amely végül Irán fővárosában végződött.

– Mi adta az ötletet hogy két keréken Vámbéry Ármin nyomában induljál el?
– A 2005-ös expedíció ötletét Hodossy Gyulával, a Vámbéry Polgári Társulás akkori elnökével közösen találtuk ki. Szerettem volna hozzájárulni Vámbéry hagyatékának ápolásához, és valamilyen módon felhívni a fiatalok figyelmét a kitartás és a szorgalom fontosságára. A 2013-as expedíció mondanivalója is hasonló volt, de ezen felül még néhány évforduló is apropót adott az idei útnak. Például Vámbéry halálának 100. évfordulója, vagy közép-ázsiai útjának 150. évfordulója.

– Hogyan lehet felkészülni egy ilyen útra, lelkileg, fizikailag és mit vártál ettől az úttól?
– A felkészülés minden útra különböző. Ez nagyban összefügg az expedíciót megelőző tevékenységekkel és persze magával az úttal is. Munka mellett például szinte lehetetlen lett volna felkészülni. Ezért az indulás előtt már három hónappal mentesítettem magam minden más elfoglaltságomtól, és csak a fizikai felkészüléssel és a túra technikai előkészületeivel foglalatoskodtam. A legtöbb időt természetesen a vízumok beszerzése vette el. A lelki felkészülés ezek után automatikusan megtörtént. A legtöbb Közép-Ázsiába utazni vágyó embert terveiktől nem is a fizikai megterhelés, hanem sokkal inkább a bürokratikus akadályok térítik el. Ráadásul egy ilyen komplikált útvonal összehozásához nincsenek előre leírt sémák az interneten.

Én is a saját bőrömön tapasztaltam az összes nehézséget, és természetesen második nekifutásra már sokkal könnyebb lenne minden ilyen intézkedés. A lényeg, hogy sikerült minden engedélyt és vízumot beszereznem, és az expedíció anyagi hátterét is bebiztosítanom. Itt azért érdemes megemlítenem, hogy Szlovákiából és Magyarországról korántsem érkezett annyi támogatás, mint a világ más országaiból, ahol Vámbéry neve semmit sem mondott.



– Akkor most meséljél a mostani utadról milyen kalandokban volt részed, milyennek ismerted meg távoli népeket szokásait kultúrájukat, ételeiket?
– Ez az út közel 7400 kilométer hosszú volt. A legelső benyomások a Fekete-tengertől keletre a Kaukázusban értek. Elsősorban a táj szépsége fogott meg. Mivel Grúziában és Örményországban még májusban tekertem, ezért hihetetlenül zöldnek hatott minden. Voltak helyek, ahol még hóval is találkoztam. Ezt követte egy 32 napos iráni tartózkodás, ahová már majdnem haza mentem. A 2005-ös expedíció után tudtam mi vár rám. A perzsák ismét elvarázsoltak kedvességükkel és vendégszeretetükkel, voltak azonban meglepetések is. Irán után azonban egy teljesen ismeretlen szakasz következett.

Most jártam életemben először a közép-ázsiai államokban. Míg Türkmenisztánban és Üzbegisztánban a forró sivatag kínzott, addig Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban a Pamír-hegység 4000 méter fölötti hágóival kellett megküzdenem. Az emberek azonban kivétel nélkül mindenhol kedvesen fogadtak. A legnagyobb kulturális eltérést leginkább a zárt Iránban észleltem. Az ételeket sehol sem kedveltem meg igazán. Szerintem a mi közép-európai konyhánk sokkal finomabb és változatosabb. Az elmaradott országokban a szegénység leginkább az emberek étrendjén látszott meg. A túlélés miatt azonban a kajálás fontos volt, ezért sokszor megettem olyat is, amit itthon nem...



– Mennyire érezted kint az emberek segítőkészséget, jóakaratát – gondolom többségük soha nem is hallott Szlovákiáról?
– Végül is teljesen mindegy honnan érkezik az ember. Minden turistával hasonlóképpen bántak, és mi utazók sem tettünk különbséget egymás közt. A kietlen Karakum-sivatagban például mindenki nagyon jól tudatosította, hogy az életben maradáshoz minden csepp víz nagyon fontos tud lenni. Igazándiból csak a nehéz körülmények között élő emberek tudják igazán, milyen fontos a segítség. Jellemző volt, hogy körülményeikhez képest mindig azok adták a legtöbbet, akik a legnagyobb szegénységben éltek.

(folytatjuk)

Szöveg: Telek Lajos
Fotók: Bujna Zoltán
www.watson.sk

 

turizmus  

2014.01.02. | 14:19 Egy csésze kávé Bujna Zoltánnal, a biciklis világutazóval – (1.)

 

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

,, Jellemző volt, hogy körülményeikhez képest mindig azok adták a legtöbbet, akik a legnagyobb szegénységben éltek." - hasonló
megállapitásokat hallottam más ,,világutazóktól" is! Az egyszerü emberek természetesnekveszik ,hogy tőlük telhetően segitséget nyujtsanak, bárkinek.A közömbös gonoszság a civilizált városi emberek ,,kiváltsága".
Nagyon érdekes volt a cikk ,örömmel olvastam ,bár én soha nem
vállalkoznék hasonló túrára :-)

Válasz

Ez történt a közösségben:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu