Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,
Szeretettel köszöntelek a Természet baráti kör közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz,s máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TERMÉSZET BARÁTI KÖR vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
10 éve | Rádiné Zsuzsa | 1 hozzászólás
A következő vendégem egy bringás, aki két keréken több mint 7300 kilométert tekert 13 országon át közel négy hónap alatt saját készítésű kerékpárján. Ő a révkomáromi Bujna Zoltán, aki 2005-ben Iránig kerekezett és a híres utazó, Vámbéry Ármin által meglátogatott országot fedezte fel.
Könyvet is írt az expedícióról Biciklis dervis címmel. Az út végcélja
ezennel Pakisztán volt, de a terrorcselekmények miatt az utazó túl
veszélyesnek érezte a helyzetet – ezért Kirgizisztánban fejezte be a
túrát.
Elgondolkozom azon, vajon mi vissz valakit arra, hogy ilyen útra adja
fejét, ekkora kihívásokkal nézzen szembe, önmaga határait feszegesse...
Vajon kire számíthat az idegen országban, kitől várhat segítséget, ha
baja esne?! Annyi bizonyos, hogy nem sokan akadnak köztünk, akik
felkerekednének (szó szerint) egy hasonló kalandra...
Még mielött fejest ugranánk az izgalmas történetbe, vegyük górcső alá a
főszereplőt – Bujnai Zoltánt, a Szabadság Vándorai nevű biciklis klub
vezetőjét, egy fantasztikus fiatalembert, aki már 2005-ben biciklire
pattant és le sem szált róla Teheránig. Milyen az, amikor az ember
Vámbéry Ármin nyomában Dunaszerdahelytől Teheránig kerekez – erre és más
kérdésekre kerestem a választ a következő interjúban, amelyben egy
fantasztikus fiatalembert ismerhetnek meg....
– Mielőtt belevágnánk a nagy sztoriba, mesélnél magadról,
szüleidről, iskoláidról, nyelvtudásodról? Van-e család, feleség, gyerek
stb.?
– Révkomáromban születtem 1982-ben. Itt tanultam az Ipari
Középiskolában, de a mérnöki oklevelet már Nagyszombatban szereztem a z
anyagtechnológia karon. Az egyetemi évek alatt alapítottam meg
Komáromban a Szabadság Vándorai Túrakerékpáros Egyesületet. Sok
bringatúrát szerveztem, de az összes közül a legkiemelkedőbbek a Vámbéry
Ármin nyomában indított expedíciók lettek. Közben feleségre is leltem
Ági személyében, aki hol az úton kísért, hol fontos háttérmunkát
végzett...
– Tekerjük vissza az idő kerekét és emlékezünk egy kicsit vissza
arra az időre, amikor az a hóbortos ötleted támadt, hogy biciklivel
szeretnél eljutni Ázsiába...
– Az első ázsiai út egy folyamat része volt. Először nyugatra –
Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába – túráztam, majd Erdélybe is
belekóstoltam. Itt tapasztaltam meg először a tőlünk keletebbre lakó
emberek kedvességét, és elhatároztam, hogy az utolsó egyetemi nyári
szünetet egy törökországi túrára áldozom. Így született meg a 2005-ös
Vámbéry expedíció ötlete, amely végül Irán fővárosában végződött.
– Mi adta az ötletet hogy két keréken Vámbéry Ármin nyomában induljál el?
– A 2005-ös expedíció ötletét Hodossy Gyulával, a Vámbéry Polgári
Társulás akkori elnökével közösen találtuk ki. Szerettem volna
hozzájárulni Vámbéry hagyatékának ápolásához, és valamilyen módon
felhívni a fiatalok figyelmét a kitartás és a szorgalom fontosságára. A
2013-as expedíció mondanivalója is hasonló volt, de ezen felül még
néhány évforduló is apropót adott az idei útnak. Például Vámbéry
halálának 100. évfordulója, vagy közép-ázsiai útjának 150. évfordulója.
– Hogyan lehet felkészülni egy ilyen útra, lelkileg, fizikailag és mit vártál ettől az úttól?
– A felkészülés minden útra különböző. Ez nagyban összefügg az
expedíciót megelőző tevékenységekkel és persze magával az úttal is.
Munka mellett például szinte lehetetlen lett volna felkészülni. Ezért az
indulás előtt már három hónappal mentesítettem magam minden más
elfoglaltságomtól, és csak a fizikai felkészüléssel és a túra technikai
előkészületeivel foglalatoskodtam. A legtöbb időt természetesen a
vízumok beszerzése vette el. A lelki felkészülés ezek után automatikusan
megtörtént. A legtöbb Közép-Ázsiába utazni vágyó embert terveiktől nem
is a fizikai megterhelés, hanem sokkal inkább a bürokratikus akadályok
térítik el. Ráadásul egy ilyen komplikált útvonal összehozásához
nincsenek előre leírt sémák az interneten.
Én is a saját bőrömön tapasztaltam az összes nehézséget, és
természetesen második nekifutásra már sokkal könnyebb lenne minden ilyen
intézkedés. A lényeg, hogy sikerült minden engedélyt és vízumot
beszereznem, és az expedíció anyagi hátterét is bebiztosítanom. Itt
azért érdemes megemlítenem, hogy Szlovákiából és Magyarországról
korántsem érkezett annyi támogatás, mint a világ más országaiból, ahol
Vámbéry neve semmit sem mondott.
– Akkor most meséljél a mostani utadról milyen kalandokban volt
részed, milyennek ismerted meg távoli népeket szokásait kultúrájukat,
ételeiket?
– Ez az út közel 7400 kilométer hosszú volt. A legelső benyomások a
Fekete-tengertől keletre a Kaukázusban értek. Elsősorban a táj szépsége
fogott meg. Mivel Grúziában és Örményországban még májusban tekertem,
ezért hihetetlenül zöldnek hatott minden. Voltak helyek, ahol még hóval
is találkoztam. Ezt követte egy 32 napos iráni tartózkodás, ahová már
majdnem haza mentem. A 2005-ös expedíció után tudtam mi vár rám. A
perzsák ismét elvarázsoltak kedvességükkel és vendégszeretetükkel,
voltak azonban meglepetések is. Irán után azonban egy teljesen
ismeretlen szakasz következett.
Most jártam életemben először a közép-ázsiai államokban. Míg
Türkmenisztánban és Üzbegisztánban a forró sivatag kínzott, addig
Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban a Pamír-hegység 4000 méter fölötti
hágóival kellett megküzdenem. Az emberek azonban kivétel nélkül
mindenhol kedvesen fogadtak. A legnagyobb kulturális eltérést leginkább a
zárt Iránban észleltem. Az ételeket sehol sem kedveltem meg igazán.
Szerintem a mi közép-európai konyhánk sokkal finomabb és változatosabb.
Az elmaradott országokban a szegénység leginkább az emberek étrendjén
látszott meg. A túlélés miatt azonban a kajálás fontos volt, ezért
sokszor megettem olyat is, amit itthon nem...
– Mennyire érezted kint az emberek segítőkészséget, jóakaratát – gondolom többségük soha nem is hallott Szlovákiáról?
– Végül is teljesen mindegy honnan érkezik az ember. Minden turistával
hasonlóképpen bántak, és mi utazók sem tettünk különbséget egymás közt. A
kietlen Karakum-sivatagban például mindenki nagyon jól tudatosította,
hogy az életben maradáshoz minden csepp víz nagyon fontos tud lenni.
Igazándiból csak a nehéz körülmények között élő emberek tudják igazán,
milyen fontos a segítség. Jellemző volt, hogy körülményeikhez képest
mindig azok adták a legtöbbet, akik a legnagyobb szegénységben éltek.
(folytatjuk)
Szöveg: Telek Lajos
Fotók: Bujna Zoltán
www.watson.sk
2014.01.02. | 14:19 Egy csésze kávé Bujna Zoltánnal, a biciklis világutazóval – (1.)
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!