A történelmi Magyarország legszebb vasútja a Csíkszereda-Gyimesbükk vonal 25 ezrelékes emelkedőivel, esetenként rendkívül kis sugarú, legfeljebb 250 máskor viszont 4000 méteres íveivel, 140 hídjával és viaduktjával, megannyi átereszével, mély bevágásaival és magas töltéseivel. A pálya 89 százaléka emelkedő vagy lejtő, 44 százaléka pedig ívben vezet.

A lóvészi alagút 1012 méteres magasságban keresztezi a Kárpátok fő gerincét. A szépséges, mindkét világháborúban felrobbantott Karakó-völgyhíd 226 méter hosszú és 64,4 méter magas. A Ladók-völgyhíd 94 méter hosszú és 37 méter magas, az utusalyi völgyhíd 40 méter hosszú és 30 méter magasan vezet.

Karakó (Caracau) egy megállóhely neve, mely a kilencvenes évek közepén létesült az ajnádi és lóvészi állomások között. Az impozáns mérető Karakó-hídvölgy Székelyföld egyik kevésbé ismert, elrejtett völgyében fekszik, annak vadregényes környéke fölé magasan kiemelkedik, Csíkszereda felől közeledve már messziről látszik. A Karakó-völgyhíd a Karakó-patak völgyét hidalja át, 64,44 m magasan a Karakó völgye felett, Lóvész település területén. Négy boltozott és három acélszerkezetből állt, központi tartója alul ívelt felsőpályás, 102,6 m hosszú, a másik kettő párhuzamos övő, szintén felsőpályás volt.



Mindhárom rácsozott acélszerkezető volt. A völgyhíd felső nyílása felett egy 102,22 m támaszkörő szegecselt rácsozatú, két szélső nyílása felett pedig egy 51,36 m támaszköző szegecselt rácsozású vasszerkezetet építettek. A völgyhídhoz az ajnádi oldalán 3 darab 8 m nyílású, a gyimesi oldalon pedig egy két darabból álló 8 m nyílású félköríves kőboltozat csatlakozott. A pályaszint és a völgyfenék közötti szintkülönbség 64,4 m volt.

Az áthidaló szerkezet közbülső alátámasztására két 40 méteres terméskő pillért építettek. A völgyhíd tengelye egyenes, Gyimes irányában 10 ezrelékkel emelkedik. Az építési munkálatok 1895 szeptemberében kezdődtek. A kőpillérek számára 13 m, illetve 14 m mély alapgödröket ástak le. A kőmővesmunkát olasz szakemberek végezték. A vasszerkezetek szerelése után, 1896 decemberében befejezték a hidat és átadták.



A Karakó-völgyhíd terhelési próbáját 1897 szeptemberében végezték. A völgyhíd ebben a formájában maradt 1916 augusztusáig, amikor bajor tőzszerészek a völgyhíd központi részét felrobbantották. A 226 m hosszú viadukt 102 m-es középső mezőjét robbantották fel, mely a völgybe zuhant és teljesen elgörbült, használhatatlanná vált. 1917-ben a Karakó völgyhidat Roth-Waagner (tönkretett vasuti hidak gyors helyreállítására kifejlesztett, csavarozott, katonai hadihíd szerkezet) gerendával és pillérrel újjáépítették és IV. Károly osztrák császár és magyar király neve után Károly-hídnak nevezték.



1944 szeptemberében a hidat újra felrobbantották. 1945 februárjára 70 nap alatt készítenek el egy ideiglenes völgyhidat, megnyitják a közlekedést csökkentett sebességgel és elhatározzák egy új völgyhíd építését. Egy bukaresti építkezési vállalat 14 hónap alatt készíti el az új viaduktot 1945 és 1946 között. Majd próbaterhelések után 1946 szeptemberében megindul a forgalom normális sebességgel. A kétvágányú közlekedésre épült híd a mai napig is egyvágányú, a sínpár a 90-es évek közepén került a híd hosszfelezőjébe. Az 1977-es földrengés nem okozott sérülést a híd szerkezetében.

wikimapia.org

turizmus  

2014.08.02. | 07:26 Karakó-híd – A gyimesi vasút legszebb műtárgya – VIDEÓ