„A hegymászók a hétköznapokban normális embereknek tűnhetnek. De valójában múlhatatlan szükségük van a természet erői közötti megmérettetésre. Ismerik a kockázatokat, s úgy térhetnek vissza a hétköznapokba a természet hatalmas erői közül, hogy önmagukat is mind jobban megismerik.” (Erőss Zsolt)

Forrás: patriotaeuropa.hu

„A legszebb, leginkább meglepőbb helyek a nehezen megmászható magas bércek kebelében vannak elrejtve. Mintha a természet az ily helyeket féltékenyen dugdosná az emberi kíváncsiság elől, mintha azért akarná azokhoz az embert fáradtsághoz juttatni, hogy így jobban méltányolja. Mert az az emberi természetben van, hogy amihez küzdéssel, és nehézségekkel juthat, azt inkább óhajtja, inkább méltányolja.” A Hagymás hegységről írta e sorokat Orbán Balázs, de írhatta volna a Himalájáról is.

Tavaly tavasszal, két kiváló hegymászó, Erőss Zsolt és Kiss Péter küzdéssel, és nehézségekkel megmászták a világ harmadik legmagasabb hegycsúcsát, de vissza már nem vezetett út az örök hó birodalmából. Számukra a hegy útjelző kő lett az Úristen felé, számunkra pedig mérce önmagunk felé. Testük ottmaradt a Himaláján, de lelkük tovább él, és erősíti azokat, akik szeretik a természetet, és hisznek abban, hogy a bátorság, kitartás, és az önfeláldozó bajtársiasság képes legyőzni az elmúlást.

Székelyföld, Gyergyó, a Keleti-Kárpátok mészkőszirtje, a Hagymás hegység. Innen indult el Erőss Zsolt, amely a világ tetejére vezetett. A Székely Hópárducra, és társára, Kiss Péterre emlékezett a teljesítménytúra, amely havasi legelőkön, sziklabérceken át vezette azokon az ösvényeken, amelyeken Erőss Zsolt eljegyeztem magát a hegyekkel.

A Hazajáró Gyergyószentmiklósról a Pongrácz-tetőre emelkedett, ahonnan a Lapos útján indult a Hagymás hegység északi vonulatára. A Vit-havas nyakánál keletre fordult a Lapos-havas gerincére, onnan délnek ereszkedett le a Kupás-havas oldalában a Békás-szoroson át a Gyilkostó üdülőtelepre. Másnap pedig az Oltárkő megmászásával zárta az emléktúrát.

Bizony mondom, mind hős az, aki itt
Él, s törekedni mer!
Ha ki is kel – : csak kínnal puhított
Rögből kel a siker.
S addig is, mennyi riasztó kudarc, –
Elvérzett, szép merés!
Térdünk rogytán is hányszor fáj belénk,
Hogy még, még mind kevés!
Mert ne feledjük: Erdély földje ez!
Zord, vihardúlta táj!
Itt vágyainkra nem hipp-hoppbatár, –
De vár száz akadály!
S különbség nincs – egy sorsban osztozik
Hívatlan, hivatott!
Sőt, ha különb vagy: korán-hulltodat
Még inkább várhatod!
De mi sorsunkat tudva – : csak megyünk,
Ahogy következünk.
Tán jobb jövőt csíráztat itt ki még
Elvérző életünk!

(Tompa László: Halálbamenők üdvözlete)

dunatv.hu

turizmus  2014.06.15. | 13:48 Túraajánló – Hazajáró – Hagymás-hegység II. – Erőss Zsolt és Kiss Péter emlékére –