Eshet az égi áldás, jöhet perzselő kánikula, a valódi falusi vendégfogadást kevésbé befolyásolja – mondják a gelencei vendégházak működtetői. Az időjárást soha nem lehet előre kiszámítani.

Az a legény, aki bírja, és nem futamodik meg a nyári meleg elől. Mert mire való a gyümölcsfa árnyéka, a fenyves erdő és a patak vize, ha pedig az eső elől beszorulunk a házba, találunk mi min­dig olyan szórakozási lehetőséget vendégeinknek, amilyent nem akárhol látnak-hallanak! Hogy kevés a pénz? Azt mondják, lábalunk ki a válságból. Egy azonban biztos: mindig van és lesz olyan ember, aki megspórolt pénzén egy faláska országlásra indul!

Nem útikönyvből

– Minket azonnal elragad az álmosság, ha valaki az autóbuszban elkezd felolvasni az útikönyvből – nyilatkozták egy magyarországi kirándulócsoportban, amikor a gelencei eltérőnél a régi templom felől érdeklődtek, mely talán a világörökség része. Mondanunk sem kell, készséggel eligazítottuk, a helyi kínálatra is felhívtuk figyelmüket. Kellett nekünk a nem is olcsó városi szálloda – jegyezték meg –, amikor itt is vendégházak sora áll, csak az interneten nem Tusnádfürdőt kellett volna beütni, hanem mondjuk éppen Gelencét vagy Csernátont. Hallottunk egyébként arról, hogy a Székelyföldön olyan vendégházak vannak, hogy csodaszámba mennek, nemcsak a kényelem, hanem a konyha is kitűnő. Tus­nádfürdőtől egy dobásnyira Sep­sibükszád, az már a mi megyénk – mondtuk –, sokkal olcsóbban kínálja ott szolgáltatásait például a Sólyomkő vagy éppen az Anna Panzió, mint egy tusnádfürdői mamuthotel!

– No látod, ezért lenne fontos, hogy minden ilyen községben legyen egy ember, aki mint tenyerét, ismeri nemcsak a falut, hanem a tágabb környéket, hogy egy-egy ilyen tévelygő csoport számára legyen telitalálat a pár napos kiruccanás – jegyezte meg a gelencei nyugalmazott tanító és jeles népi faragómester, Kelemen Dénes, akinek kisujjában a helyi idegenvezetés, de szerénységből nem reklámoztatná magát, ám ha megszólal, van, amit hallgatnia a turistának. Jelent meg ugyan az elmúlt években néhány összefoglaló a gelencei látnivalókról, de az volna az igazi, ha napvilágot láthatna Balog Károly nyugalmazott tanár és helytörténész kultúrtörténeti monográfiája, aminek bizonyára csak a nyomdai költség az akadálya.

Van azonban a Magyarország felől erre irányuló idegenforgalomnak egy újabb vetülete is – egészítette ki a gondolatkört Kelemen Dénes. Lassan kezd már kihalni ott az az emberöltő, amelyet valamilyen oknál fogva érdekelt Erdély és Székelyföld, és ezek gyermekei vagy unokái könnyebben elmennek más, szép vidékekre, mondjuk az Alpokba, a horvát tengerpartra. Vannak, akik nem kötődnek Erdélyhez, azt mondják, az Románia, s a rohanó mindennapokban nem tudnak időt szakítani arra, hogy kellőképpen tájékozódjanak. Ezekkel mind számolnunk kell.

A tereferét néhány gelencei vendégháznál folytattuk anélkül, hogy valamelyes fontossági sorrendet betartottunk volna, s elmondták, hogy évekkel ezelőtt az sem okozott gondot, ha egyszerre három autóbusz érkezett vendégekkel, mert mindenkit el tudtak szállásolni, mindenkit kitűnően elláttak! Volt olyan időszak, amikor 18 vendégház működött a faluban, ma már tíznél kevesebb.

Vendég hiányában a Fenyő

Gálné Cseh Évike tovább fűzte a témát:
– Néhány évvel ezelőtt itt, a kapunk előtt, mert a főúton lakunk, egy nap alatt több kirándulóbusz is ment felfelé. Ezek száma megapadt. Nekem az a véleményem, hogy a több éve megszervezett csíksomlyói búcsú és az a hatalmas vonatszerelvény, amely mindig Gyimesbükkig megy, turisták ezreit hozza ide évente, s aki arra áldozott, annak már nem telik még Háromszékre vagy éppen Brassó környékére is. Egyéb­ként is mi a legtávolabbi vidéke vagyunk az egykori történelmi Magyarországnak.

– A 440 m hosszú vonatszerelvényről ezerötszáz kiránduló szállt le – egészítette ki a gondolatot Kelemen Dénes.

Szó esett arról is, hogy még mindig az elvárások szintje alatt marad mifelénk például az utak minősége. Gelence községközpontban is várat magára az infrastruktúra egy részének a befejezése, ami azonban kevesebbet nyom a latban, mert minden panziós gondoskodott arról, hogy pöcegödre legyen. Gelencén már a nyolcvanas években útjára indult a falusi turizmus, még akkor, amikor tiltva volt a vendégfogadás, de már működtek a sajátos falusi vízközösségek, minek következtében nem volt gond egy fürdőszoba vagy tusoló létrehozása

A gelencei Fenyő Panzió amolyan kis tündérkert. Otthonos, nyugodt környezetben található, tökéletes kiindulópont a falu fő látnivalóinak megtekintéséhez, s bár kínálatával soha nem volt gond, a helyi és a környék felé irányuló, különlegesnek mondható csillag­túra-ajánlatokkal sem (Kézdivásárhely, Ko­vászna, Sepsiszentgyörgy, Brassó, Négy­falu, Feketehalom, Zernyest, Azuga, Buş­teni, Kőhalom, Aknavásár, Csíksomlyó, Dormánfalva stb.), mégis nagy a pangás, s miként a Gál házaspár nyilatkozott, kimondottan a visszajáró barátok jelentkeznek, külföldiek csak olyanok, akiknél a család is eltöltött néhány napot. Ennyire megapadt volna a vendégjárás? – kérdeztünk magunkban, és Kelemen Dénessel folytattuk tájékozódó utunkat.

A Bordó Panzió még reménykedik

Akárcsak a Gál családnál, itt is régi ismerősökre találtunk.
– Ajánlataink a régiek – mondta a működtető Finta Magdolna –, de alaposan megcsap­pant a turistaforgalom, legalábbis nálunk, itt, a széleken. Főleg a külföldi vendégek maradtak el, még szerencsénk van a hazaiakkal, az olyan csoportokkal, melyek itt vagy a környéken dolgoznak szakemberekként, munkáltató vállalatként, s megengedhetik maguknak, hogy nálunk szálljanak meg, itt kosztozzanak. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megcsappan az érdeklődés. Ez a vendégház már húszéves múltra tekint vissza, s mi is felszedtünk azóta jócskán a tapasztalatokból. Volt nekünk egy bárunk, egy kávézónk is, hiszen ön is járt ott, azt is már négy éve be kellett zárnunk. Augusz­tusban végre érkezik egy békéscsabai csoport. Így van ez: ha nem csurran, hát cseppen.

– Ha éhesen-szomjasan és megfáradva megérkezik egy csoport, mivel fogadja Magdika?
– Van nekünk egy régi és hagyományos levesételünk Gelencén, a vedrice. Nem más ez, mint egyfajta savanyú tárkonyos pityókaleves. Kockára vágott soványabb disznó- vagy marhahússal főzzük, rántással. Érdekes, a magyarok számára különlegesnek tűnik a tár­konnyal való fűszerezése. Melegen-forrón, savanyún jól megy a fáradt embernek. Előtte szilvapálinkát vagy székely köményest töltünk.

– Mi lenne a második fogás?

– Az a kuncsaftól függ, mert ha nagyon húsosak, akkor a húsosra húsosat esznek! Ilyenkor csirkepaprikást főzünk galuskával. Savanyúság megy hozzá: uborkasaláta vagy sarvalt friss káposzta. A cukros-ecetes levet rajta tartom az összetekert csomboron, hamar átveszi az ízét, eteti magát. Ezután jön a desszert: gyümölcs, gyümölcsös piskóta, hígpalacsinta vagy lángos, valamiféle kőttes tészta. Mi is rajta vagyunk az interneten.

Szerintem az a legjobb elérhetési lehetőség, mert már az idősebb generáció is egyre jobban kezeli. A nincstelenség a baj, nincsen pénze a népnek. Ha nincs pénz, akármilyen reklámot elművelhetünk. Tizennégy éve, hogy én is járok a budapesti nemzetközi turisztikai standra, s látom, mekkorát csökkent az érdeklődés. Gelencét most már csak én képviselem és Kelemen Attila a romániai standon.

Fontos a kapcsolat

Kelemen Dénes, a helybeli falusi turizmus megszervezésének előfutára éppen látogatásunk előtti napon engedett útjára Gelencén csupán egy napot időző csoportot, amelyet a Kárpát-Európa magyarországi utazási iroda irányított ide, s kimondottan a Felszegi öreg templom volt a célpontja. Küldik a faxot a kirándulók névsorával – részletezte Kelemen –, őket kell nekem elszállásolnom a faluban, és hát gondoskodni arról, hogy megoldjuk a felmerülő gondokat. Egynapos vendég után mosni kell, tudjuk mindnyájan, de eddig még sikerült megtartani ezt a szervezettebbnek és állandóbbnak bizonyuló utaztatási programot, s ragaszkodunk hozzá.

Körutazások a Történelmi Magyarországon (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Délvidék, Hor­vát­ország, Szlovénia) és Európa legszebb tájaira (Csehország, Németország, Ausztria, Skan­di­ná­via, Dánia, Baltikum) – olvassuk a Kárpát-Európa honlapján beharangozó fotóillusztrá­ciójukon, nem kis csodálkozásunkra a magyar turisták által egyre sűrűbben látogatott sinaiai román királyi kastélyt reklámozzák. Jelenlegi ajánlataik meglepőek, hiszen 46 és 59 ezer forint közötti árban óriási és nagyon hosszú, de látnivalóban gazdag és páratlan körutakat ajánlanak Észak-Erdélyben, a Délvidékre, Mold­vá­ban, Máramarosba, a szászok földjére, Székely­földre.

Valóban kapcsolat és ismeretség szükséges ahhoz, hogy egyre gyakrabban bekerülhessen Háromszék, a Barcaság és egyáltalán a keleti végek egy-egy ilyen mamut utazási iroda programjába. Az egy dolog, hogy a Gelencére érkező csoport végre megismerheti a Felszegi templomot, de az őket fogadó idegenvezető emellett bemutathatja, ha van rá igény, a település és a környék általános érdeklődésre is számot tartó turisztikai értékeit: a Gelence mögötti spontán ősfenyveseket, a település műemlékeit, a tehetséges faragómestereket, a haralyi kádármestert, egy havasi esztenát, Kézdivá­sárhely műemlékkínálatát, Gábor Áron szülőhelyét vagy éppen a sósmezői ezeréves határt.

A Júlia vendégház az egyik legújabb

– tudtuk meg, s mindenütt érezni az új tárgyak, a vadonatúj bútorzat illatát. Minden szoba külön mosdóval, televízióval ellátva. Szakács Júlia és anyósa, Marika pedig a kor szintjén kialakított konyhában állítja elő a hely legkülönlegesebb ételféleségeit, csak éppen legyen vendég. A Kárpát-Európa-csoport elégedett volt minden szolgáltatással.

Harminc-harmincöt turistát tud fogadni a két asszony a két modern épületben. „Ami pedig az ételféleségeket illeti – jegyezte meg Júlia – , a magyarok nagyon szeretik azt a töltött káposztát, amit mi készítünk.

Akivel beszéltem, elmondta, hogy ők a savanyúkáposzta-ágyra húsgombócokat raknak, s azt puhítják meg. Nem lehet rossz, de mégsem az az íze, mint a miénknek, amibe belefőtt a füstölt disznócsülök, s mi mindig teszünk melléje egy pirosra és ropogósra sült házikolbászt is. Isteni az aranysárga puliszkával is, aki szereti.”
Nincs veszve még a remény – mondta búcsúzáskor Kelemen Dénes –, augusztus 12-re újabb csoportot várunk!

Kisgyörgy Zoltán
Háromszék

turizmus  2014.08.12. | 07:50 Vendégforgalom Gelencén