„Rézbánya természeti nevezetességei három nagy körútba van- nak összefoglalva. Mindegyik egy teljes nyári napot s legkésőbb reggel öt órai elindulást kiván; de nagyobbrészt lóháton tehetők meg s nem mondhatók tehát nagyon fárasztóknak. Az Alsó Kör- út föleg földalatti látványosságokat mutat be; a Felső körut Réz- bánya gyönyörű vizeséseit tárja fel; mig a Középső körut ve- gyesen vizeséseket s barlangokat füz egy csoportba – szép kilá- tási pontokkal mind a három dicsekedhetvén. (Czárán Gyula: Kalauz, Belényes 1903.)

A régi üdülőtelepek és sípályák fejlődése illetve az újak megjelenése könnyen átrajzolhatja környékük turista útvonalait a kétes igényeknek és a vélt gazdasági érdekeltségeknek megfelelően. Ez történik Aranyos, Vértop-hágó (Vârtop-Arieşeni) vidékén is, a gombamód és ízlési felügyelet hiányában, vadul elszaporodó panziók világában, de az új sípálya vonzáskörzetében is. Pozitív példának említhetem azonban, hogy a Bihari Hegyimentő Szolgálat lejelezte a közelmúltban a Fekete kövek–Rozsda-szakadék–Vértop-hágó (piros kereszt) szakaszt. Ebben a gondolatmenetben javaslom a következő útvonal leírását, illetve jövőbeni turisztikai megvalósítását, mert viszonylag könnyen megközelíthető és bejárható, érinti Czárán Gyula középső körútját (Bihar-esés, Pregna-mező), bővelkedik igen szép ki- és rálátó pontokban.

Miután az autónkat vagy a buszt Vértopról visszaküldjük Rézbánya Plájra (Băiţa Plai), úti célunk végpontjára, az új sípálya felé indulunk, a sikátornak is beillő fabódék között követve a piros sáv turistajelzést.

A „lakott” területet elhagyva szekérút szélességű erdei úton haladunk mindaddig, amíg a jelzés balra kanyarodva felkúszik a Zengő-kő (Piatra Grăitoare) oldalában a Nagy-Bihar főgerincére. Mi tartjuk a szintet és követjük az utat előre a Fekete-Körös rézbányai ágának (Rézbányai Körös – Crişul Băiţa) hatalmas vízgyűjtő medencéjének keleti oldalában végig. Sorban hagyjuk magunk mögött a kisebb-nagyobb forrásokat, ereket és ki-kipillanthatunk a mély völgyek felett uralkodó Fekete kövek irányába, mígnem keresztezzük a Ferdinánd-patak sekély medrét a nemrég épített vízgyűjtő akna előtt, melynek vizét egy kb. 5 km-re lévő vértopi panzió szipolyozza. Itt két lehetőségünk van: egy vadabb, de élménydúsabb és egy szelídebb, de biztonságosabb.

Az adrenalint kedvelőkkel beereszkedhetünk a patak jobb partján, sűrű bozótban a Bihar-esés felé (Czárán Gyula középső körútja) a dübörgését egyre jobban visszhangzó sziklák között. A felső szakaszon több érdekes és igen szép, kisebb zuhatagot is felfedezhetünk. A sziklatömböt balra megkerülve ereszkedünk le a Bihar-esés (1200 m) lábához.

A szelídebb beállítottságú társakkal tovább haladunk és a Ferdinánd-völgyet a Nepomuk-völgytől elválasztó gerincen ereszkedünk le a Középső körút czáráni ösvényéig és rajta jobbra kanyarodva sokkal lankásabban közelítjük meg a vízesést.

Mi sem lehet kellemesebb, mint a Bihar-esés lábánál elfogyasz- tani egy jóleső uzsonnát. Innen visszamászhatunk a szekérútra a már ismertetett ösvényen, vagy felvállalhatjuk a sokkal meredekebb vízmosást, időszakos patak medret, mely a vízesés földrajzi bal oldalán kapaszkodik föl az útra. Bármely változat mellett döntünk, az utat követjük tovább délnek, majd nyugatnak. Itt már a Nepomuk-patak völgye, a Középső körút Johanna-zuhatagja fölött tekergünk és hamarosan megérkezünk a Pregna-mezőre. Előbb azonban lehetőségünk van még egyszer rálátni a rézbányai márványbánya fehér sebfoltjára, a Korlát- és Szortyogós-völgy mély mészkőfalaira, a Fekete kövek és a Bakhát impozáns tömbjeire. Egy-két nyugatnak terelő kanyar után ki is lépünk a „Pregna mező szép kilátással kinálkozó térségére. Ezen át tovább az erdei köves uton s a második nagy pataknál (Ferdinánd patak) erről a gyalog utra balra letérve, le a (3 óra) Bihar-esés lábához.” (Czárán Gyula: Kalauz, Belényes 1903.)

Miután a Pregna-mezőről körbegyönyörködtük a Nagybihar-csúcs (1849 m) északnyugati oldalát és nyugtáztuk a folyamatos és megállíthatatlan legális vagy illegális (?) fenyőfavágást, megkezdjük ereszkedésünket a Rézbány Plájra (Rézbánya bányatelepe) vezető, helyenként mélyen kimosott, erodálódott erdei úton. Ez a szakasz talán ősszel a legszebb, amikor térdig is gázolhatunk a „rozsdásodó” falevelekben, mintegy feledtetve velünk azt a látványt, ami az elhagyatott, romos, elfelejtett és szociálisan a lehető legmélyebbre süllyedt bányatelepen fog fogadni. Szerencsére innen hamar elszabadulhatunk, a Ló-patak mentén, a molibdén bánya parkolójában várakozó, föntről ide leküldött járművel.

Ide futott be annak idején is a Középső körút végső szakasza: „…ki a nagy útra s lóháton a bányatelephez – hol más vidéken nem igen található ritka ásványok: biharit, szájbélit, rézbányit stb., ugynevezett rézbányai specialitások vannak – és az érczkohó érintésével haza…” (Czárán Gyula: Kalauz, Belényes 1903.)

Ez a körút Rézbányáról (Băiţa) indult és ugyanoda, abba a híres vendégfogadóba érkezett meg, ahol Czárán két állandó szobát bérelt az emeleten saját maga és munkásai részére, akikkel a rézbányai hármas körutat kiépíttette.

Napjainkban felújították, a máladózó épület falait új ízléssel vakolták be, de nem nagy mozgolódás van körülötte. Elkészült azonban annak az új turistaútvonalnak a lejelzése is (kék pont), amely a Szentháromság-eséshez kalauzolja el az érdekelteket – sajnos nem a czáráni elvek alapján és nem a legjobb útvonalat választva.

Rézbányán érdemes megállnunk, de nemcsak a sörözés kedvéért, hanem meglátogathatjuk a Mária Terézia által, a bányászoknak emeltetett kis római katolikus templomot. A XIII. században kezdődött színesfémbányászat vonzotta német és magyar ajkú szakemberek utódjainak kihalása miatt a templomot ma a görög katolikusok gondozzák és használják.

Szöveg és fotók: Egri Ferenc
Czárán Gyula Alapítvány – Bihari turista Club, Nagyvárad
reggeliujsag.ro

turizmus  2013.12.26. | 18:10 A Vértop-hágótól Rézbányáig