Tavaly a Kék vércse LIFE+ program keretében a
Fekete-tenger partján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a
Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság
és a romániai Milvus Csoport munkatársai az őszi vonulásban közösen
szereltek műholdas jeladót kék vércsékre.
Köztük volt „Ubul”, egy akkor még átlagosnak ítélt, kifejlett
hím is. Azonban az eltelt közel egy évben bizonyította rátermettségét;
hatalmas utat bejárva most visszatért a Duna alsó folyásához. Útját
élőben követhettük nyomon a modern technika segítségével.
Ubul jeladózása – 2014.09.14-15., Duna-delta, Románia
A 33 ezer kilométeres vándorlás során kétszer is átkelt a
Földközi-tengeren, a Szaharán és az egyenlítői esőerdőn. Keresztül-kasul
bejárta telelőterületét, Namíbia és Botswana vadregényes szavannáit.
„Ubul” egy éves vándorlása, mely során 33 ezer kilométert repült. A legfrissebb adatokért katt a képre (Forrás: satellitetracking.eu).
Az igazán meglepő azonban a madarak tavaszi viselkedése volt. Már
visszafelé tartottak a költőterületre, amikor azonban hetekig heves
szembeszél lehetetlenítette el a sivatagon való átkelésüket. Vélhetően
ez a meteorológiai jelenség pár évente jelentkezik csak ilyen
hevességgel, egy átlagos évben nem nehezíti a madarak tavaszi
hazajutását.
„Ubul” sok más kék vércsével együtt április közepétől június elejéig
Ghána, Togo és Benin dombvidékein „várta” az átkeléshez szükséges
feltételeket. Sajnos nem minden madár volt képes alkalmazkodni a
megváltozott körülményekhez, „Dana” vélhetően Kamerunban pusztult el.
Egyes, szintén jeladóval jelölt társai a nehezített körülmények között
megpróbálták az átkelést, de sajnos elhullottak. „Adai” a kazak hím
jeladója Marokkóban ismeretlen körülmények között hallgatott el.
„Apollót” a Földközi-tengeren találta meg egy francia halászhajó.
Gyűrűje alapján azonosították és jeladója olasz kollégáinkon keresztül
(LIPU) működőképes állapotban került vissza hozzánk. A vércsék egy
része megpróbálta nyugatra megkerülni a Szaharát, soha nem látott
számban lepték el Marokkót és az Ibériai-félszigetet. Sokan kisodródtak
az Atlanti-óceán fölé és csak a szerencsésebbek értek partot a Kanári-
vagy az Azovi-szigeteken. A hosszabb út egyes példányoknak sikerült,
2015 tavaszán leolvastak a Kárpát-medencében jelölt vonuló színes gyűrűs
kék vércsét Portugáliában és Spanyolországban, majd később
Franciaországban és Svájcban is.
A kerülővel próbálkozó és a Nyugat-Afrikában várakozó madarak nagy része
csak későn tért vissza a költőterületre és megkésve vagy egyáltalán nem
költött. „Karma” és „Ubul” is ilyen volt. Különös értékes adat, hogy
„Ubul” a Vajdaságon és a Partiumon át vezető tavaszi vonulása először
hívta fel a figyelmet arra, hogy a Kárpát-medencének milyen jelentős
lehet a szerepe a tavaszi vonulás során a kék vércsék számára.
„Karma” jeladóval a Duna-deltában, Romániában 2014.09.16-án
Augusztusban „Ubul” visszatért oda, ahonnan tavaly elindult.
Viszontagságos év áll mögötte és csak remélni tudjuk, hogy jövőre,
kevesebb próbatétel után hamarabb tér vissza és költeni is fog valahol a
dél-orosz vagy ukrán sztyeppeken.
Kommentáld!