Tíz hónap alatt 33 ezer kilométert repült „Ubul”, a jeladós kék vércse, és a vonulás újra elkezdődött! A vándorlás során kétszer is átkelt a Földközi-tengeren, a Szaharán és az egyenlítői esőerdőkön. Keresztül-kasul bejárta dél-afrikai telelőterületét, Namíbia és Botswana vadregényes szavannáit.

Tavaly a kékvércse-védelmi LIFE+ program keretében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), a Bükki és a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság, valamint a romániai Milvus Csoport munkatársai az őszi vonulásban közösen szereltek műholdas jeladót kék vércsékre a Fekete-tenger partján. Köztük volt „Ubul”, egy akkor még átlagosnak ítélt, kifejlett hím is. Azonban a tavaly őszi és az idén tavaszi vonulás során bizonyította rátermettségét, hatalmas utat bejárva visszatért a Duna alsó folyásához.

Az idei tavasz különleges időjárási viszonyokat teremtett a dél-afrikai telelőterületekről az európai és közép-ázsiai fészkelőhelyekre tartó kék vércsék számára. Már Közép-Afrikában jártak, amikor hetekig heves szembeszél lehetetlenítette el a sivatagon való átkelésüket. Ez a meteorológiai jelenség vélhetően pár évente jelentkezik csak ilyen hevességgel, egy átlagos évben nem nehezíti a madarak tavaszi hazajutását. „Ubul” sok más kék vércsével együtt április közepétől június elejéig Ghána, Togo és Benin dombvidékein várta az átkeléshez szükséges feltételeket. Sajnos nem minden madár volt képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, a tavaly megjelölt tíz madárból nyolc elhullott a vonulás során, „Ubul” mellett csak „Karma”, egy szintén a Fekete-tenger partján jelölt egyed ért vissza a költőterületre.

A vércsék egy része megpróbálta nyugatra megkerülni a Szaharát, soha nem látott számban lepték el Marokkót és az Ibériai-félszigetet. Sokan kisodródtak az Atlanti-óceán fölé és csak a szerencsésebbek értek partot a Kanári- vagy az Azovi-szigeteken. A hosszabb út egyes példányoknak sikerült is, 2015 tavaszán leolvastak a Kárpát-medencében jelölt vonuló színes gyűrűs kék vércsét Portugáliában és Spanyolországban, majd később Franciaországban és Svájcban is.

Kék vércse jeladóval fotó: Molnár István Lotár

A kerülővel próbálkozó és a Nyugat-Afrikában várakozó madarak nagy része, így „Ubul” és „Karma” is csak későn, július elején tért vissza a költőterületre és megkésve vagy egyáltalán nem költött.  Ráadásul alig másfél hónap pihenést követően ezeknek a megkésett madaraknak is ismét útra kell kelniük, hiszen augusztus második felében elkezdődött a faj őszi vonulása. Ez azért is különleges, mert ezt csapatosan, közös éjszakázóhelyeken gyülekezve teszik. Az elmúlt évtizedben ötvennél is több ilyen gyülekezőhelyet sikerült felderíteni Magyarország, Románia, Szlovákia és Szerbia területén. A kutatók augusztus második felétől október első feléig hetente felkeresik ezeket a területeket, és számba veszik az ezeken éjszakázó madarak számát. A 35. héten (augusztus 2430.) 59 ilyen helyszínen (46 magyar, 6 román, 6 szlovák és 1 szerb) már 3.900 kék vércsét láttak (ebből Magyarországon 3.060-at) a szakemberek és ez a szám az elkövetkező hetekben jelentősen növekedni fog.

A kék vércse hazánk és az Európai Unió kiemelt fontosságú védett természeti értéke. A faj megőrzését az Európai Bizottság LIFE+ természet alapja támogatja.