qubit.hu

A fogságban tenyésztett állatok nagyon rosszul teljesítettek a vadonban: a visszatelepítetteknek csak a 11 százaléka élte túl a természetes körülményeket. Ezen az arányon próbált javítani egy új ausztrál rehabilitációs program.

A fogságban nevelt, majd a természetbe visszatelepített fajok esetében nem mindig zökkenőmentes a beilleszkedés: egy ausztrál szaporítási programban a kutatóknak azzal kellett szembesülniük, hogy nem elég szimulálni az állatokra leselkedő veszélyeket ahhoz, hogy óvatosabban viselkedjenek a vadonban, hanem tényleg rájuk kell ereszteniük azokat a ragadozókat, amelyek miatt eredeti élőhelyükön is megritkult az állományuk. A programban több faj is részt vesz: a korábbiakban visszatelepített bettongok (Bettongia lesueur) állománya egy évvel az elhelyezésük után megtizedelődött, a vad körülményekre élesben felkészített erszényesek esetében azonban már működött a kiképzés, és nagyobb számban maradtak meg azokon a helyeken, ahonnan a behurcolt fajok kipusztították őket.

A fogságban tenyésztett állatok nagyon rosszul teljesítettek a vadonban: a visszatelepítetteknek csak a 11 százaléka élte túl a természetes körülményeket. Ezen az arányon próbált javítani egy új rehabilitációs program. Rebecca West, az Új-Dél Walesi Egyetem ökológusa és társai olyan kiképzőtábort hoztak létre az állatok számára, amelyben a gyanútlan és naiv erszényesekre egyszeriben macskákat szabadítottak. A lecke használt: míg a korábbiakban kontrollált körülmények között próbálták megtanítani az állatoknak, hogy mire kellene ügyelniük, ha életben akarnak maradni, az élmény maradandóbb volt, ha a macskák a bettongok szeme láttára vadászták le a fajtársaikat. Ez az élmény olyan mély nyomokat hagyott az állatokban, hogy nem csupán azok a példányok óvakodtak a továbbiakban a macskáktól, amelyek jelen voltak, amikor elejtették a többieket, hanem a leszármazottaik is óvatosabbak voltak. West és csapata most azt vizsgálják, hogy a kiképzésen átesett állatok vajon képesek-e átadni a kontrollcsoportnak is a macskákról szerzett tudást.

A Boodie

A boodie-nak (ejtsd: budi) is becézett erszényes állat, a Bettongia lesueur egykor egész Ausztráliában elterjedtnek számított, míg az ember által behurcolt fajok meg nem tizedelték az állományát – olyannyira, hogy egyedei a szárazföldről 1942-re gyakorlatilag eltűntek, a visszatelepítéshez az állományt már a szigetekről gyűjtik be. Az állatokra a ragadozók mellett a nyulak is veszélyt jelentenek, kiszorítják őket az élőhelyükről. 

Doug Armstrong, az Új-Zélandi Massey Egyetem biológusa szerint az állatoknak valóban egy új esélyt jelenthet, ha éles körülmények között edzik őket, arról viszont nincs meggyőződve, hogy a projekt hosszú távú sikerrel is kecsegtethet, mivel túl sok bizonytalan tényezővel kell számolniuk a kutatóknak. West szerint a továbbiakban a kiképzett állatok minél szélesebb körű telepítése mellett a programot össze kell hangolni az invazív fajok irtásával, ennek megfelelően pedig meg kell állapítani, hogy egy-egy terület populációja mennyi ragadozót bír még el- írta a qubit.