2015-ben több mint egymillió menekült érkezett Európába. Tömeges érkezésük felkavarta az európai uniós politikát, és megingatta a közös európai kulturális identitást.

Írta: Robert Kunzig
Fényképezte: Robin Hammond

Képsorozatunk az európai bevándorlás hosszú, sokszínű történetét szemlélteti. Az algériaiak Franciaországba tartó áradata a gyarmati uralom alatt kezdődött, majd 1954 és ’62 között, a függetlenségi háború idején tetőzött. A polgárháború tépázta Szomáliából az 1990-es évek óta 40 ezren menekültek Svédországba. A dél-ázsiai egykori brit gyarmatokról hárommillióan érkeztek, köztük sok indiai költözött Nagy-Britanniába. Nagyjából ugyanennyi török él Németországban: vendégmunkásként érkeztek ugyan, de végül családostul letelepedtek.

A menekültáradat arra a földrészre özönlik, amely a második világháború óta a földkerekség bevándorlóinak egyharmadát fogadta be. A nagy európai országokban, ahonnan valaha tömegek érkeztek Amerikába, ma hozzávetőleg annyi bevándorló él, mint az Egyesült Államokban. Ám ezt racionálisan nem sokan, lélekben pedig még kevesebben fogadták el. Tény és való, hogy a bevándorlás kérdése még a „bevándorlók országában” – John F. Kennedy nevezte így az Egyesült Államokat – is megosztotta a közvéleményt.

A németek attól tartanak, hogy lassan már rá sem ismerni az országukra a fura nyelveket beszélő, szokatlanul viselkedő rengeteg idegentől. Ha a lelkünk mélyére nézünk, el tudjuk képzelni, miért félnek. Az utóbbi bő egy évben eluralkodott ez a félelem Németországban. Az erfurti és a drezdai fáklyás felvonulások szélsőjobboldali szónokai dühödten ágáltak. A zömmel még üres menekültszállásokat több száz alkalommal érte támadás. Merkel sajtóértekezlete előtt pár nappal Hannovernél, Salzhemmendorfban részeg randalírozók Molotov-koktélt hajítottak be a menekültszállás egyik gyermekhálójába.

Ha nem is ilyen agresszíven, de legalább ilyen hatásos formában a segítő szándék is megnyilvánult. A müncheni pályaudvarra érkező muszlim menekülteket ennivalóval, vízzel, gyerekeknek szánt játékokkal fogadták. A Die Zeit publicistája azt írta 2015 őszén: a németek „megittasultak” az átalakulástól. Kollégája kijózanító megjegyzéssel felelt: a macskajaj még hátravan…

„Az Európai Unió helyzete bizonytalan. Remélem, ez mindenki számára nyilvánvaló” – jelentette ki idén áprilisban Michael Roth külügyi államminiszter. Németország hiába győzködte a többi európai országot, hogy ők is fogadjanak be menekülteket. A briteknél közvetlenül nem volt téma a menekültkérdés a Brexit felől döntő népszavazási kampányban (az ország amúgy is keveseket engedett be), a közvélemény-kutatások szerint a kilépéspártiakat főleg az motiválta, hogy csökkenjen a bevándorlók száma.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2016. októberi lapszámában.