A természetvédelmi és a fajmegőrzés programok elválaszthatatlan része a tudományos kutatás. A kutatás kifejezetten fontos a kevésbé ismert, de ritka, vagy már a kihalás szélén álló fajok esetében. 

A szöcskeegerek kutatása kevéssel több, mint 10 éve vette kezdetét Magyarországon, és 2012. óta immár külföldön is aktív a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület által vezetett csoport, melyhez az MTA-DE „Lendület” Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport molekuláris filogenetikával foglalkozó tagjai is csatlakoztak. A szöcskeegerek rendszertanának és elsődleges élőhelyeinek megismerése miatt különösen indokolt volt külföldi tanulmányutak, és igazi „expedíciók” szervezése. A tavalyi év során egészen Kazahsztán keleti csücskéig, az Altáj és a Tien-san hegységek lábáig jutottak a kutatók, mely utazást egy angol alapítvány, a The Rufford Foundation finanszírozott.

A Kökszu-völgy ÉK-Kazahsztánban, amely a zsetiszui szöcskeegér típus területe. A szöcskeegerek gyakoriak Kazahsztánban, egyik faj sem veszélyeztetett.

Az egy hónapnál is hosszabb expedíció során Kazahsztán hatalmas területén előforduló összes szöcskeegér-fajból legalább 1-2 állatot sikerült csapdákkal megfogniuk, és kis szövetmintát venni tőlük. A szövetmintákból kinyert DNS, és az abban kódolt gének szekvenciáinak meghatározására már természetesen itthon került sor. A Tien-san két jól elkülönülő hegyvonulatán fogott egerek szekvenciái között kiugróan nagy, 16%-os eltérést találtak. Rágcsálók esetében 5% feletti eltérésnél már faji szintű különbségről beszélnek. A két populáció között kromoszomális, méretbeli, valamint színezeti eltérést is találni, így minden adott volt a Zsetiszu hegységben fogott egeret egy önálló fajnak leírni, és a hegység neve után zsetiszui szöcskeegérnek (Sicista zhetysuica) elnevezni.

Dél-Altáj, ahol sztyeppe és magashegy találkozik. 

Érdemes tudni a szöcskeegerekről, hogy a rágcsálókon belül egy önálló családod alkotnak (Szöcskeegerek családja, Sminthidae), amihez kevés, csupán 15 faj tartozik, legalábbis eddig ennyit írtak le a kutatók. A családon belül megkülönböztetünk csíkos, síkvidéki és egyszínű (csík nélküli), hegyi szöcskeegereket. Utóbbi csoporthoz tartozik a zsetiszui szöcskeegér is.

A kutatók publikációja az új faj leírásával a Journal of Mammalian Evolution szaklapban jelent meg.

Szöveg: Cserkész Tamás
Fotók: Cserkész T., Sramkó G., és Fülöp A.