Kiss Csaba MTA CSFK-ban működő kutatócsoportja a Hubble és két másik űrtávcső adatainak felhasználásával bukkant rá a Naprendszer harmadik legnagyobb törpebolygójának holdjára.

A Hubble Wide Field Camera 3 kamerának két, egy év különbséggel készített képe, melyeken látszik az újonnan felfedezett hold. A bal oldali felvétel 2009. november 6-án készült.
Forrás: NASA, ESA, C. Kiss (Konkoly Observatory) és J. Stansberry (STScI)

A most publikált eredmény segíthet pontosítani a holdak keletkezésének jelenlegi modelljeit, így a kozmikus múlt megismerésében is szerepet kaphat.

Kiss Csaba és kutatótársai a Neptunusz pályáján túl elhelyezkedő Kuiper-öv objektumait vizsgálták a Kepler-űrtávcső mérései alapján, és így fedezték fel, hogy a harmadik legnagyobb ismert törpebolygó, az 2007 OR10 meglepően lassan forog tengelye körül. A kutatók azt gyanították, hogy a jelenség mögött egy eddig ismeretlen kísérőobjektum, vagyis egy hold gravitációs hatása állhat.

Az új égitestet sikeres azonosításában egy másik űrtávcső, a Hubble segített –Wide Field Camera 3 archívumában egy év különbséggel két felvételt találtak a 2007 OR10-ről, melyek meggyőzően bizonyították, hogy a két objektum között gravitációs kapcsolat van.

Az ESA Herschel-űrtávcsövének korábbi méréseinek felhasználásával megbecsülhető volt, hogy egy kb. 240-400 kilométeres hold kering a nagyjából 1500 kilométer átmérőjű törpebolygó körül.

A 2007 OR10 holdjának felfedezésével világossá vált, hogy a Kuiper-öv törpebolygói esetében a kísérőobjektum jelenléte szinte szükségszerű. „Az a tény, hogy – a Sedna kivételével – az összes törpebolygó körül holdakat találunk, arra utal, hogy amikor ezek az égitestek évmilliárdokkal ezelőtt kialakultak, az ütközések jóval gyakoribbak lehettek. Mindez pedig erős kényszerfeltételeket szab az égitest-keletkezési modellek számára” – mondta el Kiss Csaba.

A Space Telescope Science Institute (Hubble) kutatója, John Stansberry elmondta, a holdak jelenléte az ütközések sebességviszonyairól is árulkodik, hiszen ha egymáshoz képest túl nagy sebességű objektumok ütköznek, rengeteg, a rendszertől messzire eltávozó törmelék keletkezik (épp ez a helyzet a kisbolygóövben a Jupiter hatása miatt), ha pedig ez a viszonylagos sebesség kicsi, csak becsapódási kráter jön létre. Ahhoz, hogy az összeütköző objektumokból holdak alakuljanak ki, a viszonylagos sebességnek valahol a kettő között kellett lennie.

A helyzet iróniája, hogy az űrtávcsövek jelenlegi mérési adatai alapján nem volt bizonyítható, hogy a lassú forgás és a hold jelenléte között kapcsolat lenne. Így előfordulhat, hogy nem a most felfedezett hold a felelős a 2007 OR10 lassú forgásáért, bár ez nem csökkenti a felfedezés jelentőségét.

A publikáció 2017. március 20-án jelent meg a The Astrophysical Journal Lettersben.