Esox aquitanicus

Fotó: G.P.J. Denys et al

Ez történt Franciaországban is, ahol egy halfajjal gyarapodott a Föl állatainak száma. 2014. augusztus végén adták hírül a biológiai- és orvosi-kutatásokkal foglalkozó Comptes Rendus Biologies lapban, hogy a Franciaország délnyugati részén található Aquitania régióban egy új csukafajt azonosított a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum egyik, Philippe Keith halszakértő által vezetett, csoportja.

A történet azzal kezdődött, hogy Keith és munkatársai a Nemzeti Természettudományi Múzeumtól és a lyoni Claude-Bernanrd Egyetemről tisztázni szerették volna a csuka taxonómia státusát Franciaországon belül, ezért 19. századi és frissebb minták morfológia és molekuláris adatait vonták összevető vizsgálat alá. Nagy meglepetésükre kiderült, országuk vizeiben ma három csukafaj van jelen: legelterjedtebb az északi csukának is nevezett Esox lucius, továbbá jelen van a főként Olaszországból ismert Esox cisalpinus (ezt a fajt 2011-ben írták le Olaszországban), és a korábban nem ismert faj, az Esox aquitanicus (aquitániai csuka).

A csuka Franciaországban amúgy őshonos több folyóban is, például a Szajna, a Loire és a Rhône vizeiben. Régészeti adatok szerint az Aquitania régióban már a pleisztocén (2,5 millió és kb. 11 700 évvel ezelőtti időszak) idején is jelen volt.

Az oldalán szürkés vagy sárgás-zöldes színeket viselő, és jellemzően rövidebb orrtájékú aquitániai csuka további éke a 16-30 ferde sáv (számuk alapján jól elkülöníthetők a fiatalabb egyedek), és a sárgás-narancssárgás alapszínben tündöklő uszonyok. A halszakértői gárda úgy véli, a kifejlett idősebb egyedek meghaladhatják az egyméteres nagyságot.

A jelek szerint „a másik két fajéval megegyező környezeti jellemzők között él, viselkedése, ragadozó magatartása szintén azonos, amiben eltér, hogy március-április helyett korábban, februárban ívik”. Az aquitániai csukát jelenleg egy háromszáz kilométernél hosszabb észak-déli irányú térségben mutatták ki (a Charente és az Adour medencékben), legdélebbi ismert előfordulási helye a spanyol határtól északra közel harminc kilométerre elterülő Mouriscot-tó. Leírói szerint, ha az északi csuka és az aquitániai csuka képes megélni együtt, megvan az esélye a hibridizálódásnak.

Írta: Csibrányi Zoltán