Új lakókkal egészült ki a Debreceni Állatkert népes állatsereglete. A koronásgalambok és a zebramanguszták biztosan hamar a közönség kedvenceivé válnak.

 

Gazdag nyár elé néz a Debreceni Állatkert: új kifutók épülnek és jó néhány új lakó érkezik, hogy az eddiginél is népesebb és látványosabb legyen a cívisváros állatkertje. A sort két különleges állat érkezése nyitja: mostantól Debrecenben is látható a zebramanguszta és a pompás koronásgalamb.

A zebramanguszta (Crossarchus fasciatus) Afrika lakója, rokonságban áll a nagyközönség körében is közkedvelt szurikátával és a Dzsungel könyvéből ismert indiai vagy szürke mongúzzal. Kis testű ragadozó, nevét a hátán található csíkokról kapta, ami a zebrák mintázatára emlékeztet.

Gerinctelenekkel és kisebb gerincesekkel táplálkozik, ha kell, a csapat tagjai összefognak, és akár nagyobb mérges kígyókkal is képesek elbánni.
A zebramanguszták földjén, rejtélyes és egyedülálló módon a vemhes nőstények összehangoltan, egyszerre, ugyanazon a napon szülik meg 2-8 utódukat. A kicsinyekre az odúóvodában általában „hím bébiszitterek” vigyáznak. Miután csatlakoztak a csoporthoz, minden kis kamasz manguszta egy szintén hím testőrt kap, hogy lehetőség szerint megóvja a ragadozóktól, és megtanítsa élelem után kutatni.

A zebramanguszta jóval ritkábban látható állatkertekben, mint jól ismert rokona, a szurikáta. A nemrég Debrecenbe érkezett kis csoport egy hímből és két nőstényből áll, ami jó alap lehet egy népes mongúzcsapat kialakításához. A látogatók az új jövevényeket egyelőre a Mókusházban kialakított ideiglenes férőhelyükön tekinthetik meg.

A koronás galambok a galambvilág óriásai: 70 centiméter hosszúra és 2-3 kilogrammosra is megnőhetnek, ezzel a legnagyobbak a ma vadon élő galambfajok közül. Három faja ismert, mindhárom a délkelet-ázsiai Új-Guineán őshonos. A pompás koronásgalamb (Goura cristata) nem egyszerűen galamb, hanem a világ egyik legszebb madara, a „koronás” jelzőt a fején található, látványos tollbóbitáról kapta. Ritkán, hangos csattogással repül, elsősorban a talajon tartózkodik, tápláléka is gyümölcsökből, bogyókból, és magvakból áll. A koronásgalambok fogságban akár 50 évig is elélhetnek.

Az élőhelyek elvesztése, a vadászat és az illegális állatkereskedelem miatt a pompás koronásgalamb veszélyeztetett fajnak számít, ezért az európai állatkertek az Európai Törzskönyvi Program (ESB) keretein belül tartják és szaporítják a fajt. 

Idővel a most hozzánk érkezett galambpár is költeni fog, így mi is hozzá járulhatunk e szép madárfaj megmentéséhez.

Fotó: ZOO Debrecen