A bolti kenyér íze mindennap ugyanaz, nem érezzük a különbséget, így nehéz is hálát adnunk az új búzából sütött kenyérért. Új búzából sütni először augusztusban lehet, ezért Új kenyér havának is nevezik a hónapot, amely utolsó vasárnapja a reformátusoknál úrvacsorás ünnep: Új kenyér vagy Új zsenge napja.

Az ókorban, a középkorban

Ezelőtt hét ezer évvel kezdték az összegyűjtött vadbúza magvait elvetni. Spontán mutációk és kereszteződések vezettek a kenyérbúza kialakulásához, amely megjelenése óta központi szerepet tölt be az étkezésben. A termény betakarításához különben is kapcsolódott vallásos ünnepség, ami a különböző kultúrájú népeknél más-más keretekbe ágyazódva többnyire ugyanazt tartalmazta: hálaáldozat bemutatását. Az Ószövetségben a mózesi törvények közé tartozik, hogy az aratás ünnepe előtt, vagyis mielőtt hálaáldozatot mutattak volna be Istennek az új búzából, senki nem süthetett abból kenyeret.

Az Új kenyér vallásos ünnepe a népi aratóünnephez kapcsolódik. A magyar egyház az Apostolok oszlása középkori liturgikus ünnep (július 15.) bevezetésével hagyta jóvá, szentelte meg az archaikus hagyományt – írja a néprajzos Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában. Nem volt azonban általánosan kötelező érvényű az egyházban ez az ünnep, így a katolikusok ma sem tartják meg egységesen.

Aratóbál a tarlón, aratókoszorú a templomban

Az egyénileg arató gazda nem rendezett ünnepséget, de a kalákás vagy részes aratásnál rendszerint kalákatánc (taposóbál) fejezte be az aratást, amelyet gyakran a tarlón tartottak meg. A tánccal egybekötött aratószokás tehát főleg nagybirtokos vidékeken vált általánossá. A gazda ilyenkor megvendégelte a munkásokat. Az aratás befejezése után a búzakalászból, mezei virágból aratókoszorút kötöttek, és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó vagy a gazda elé vitték.

Az aratókoszorú templomi szentelmény is volt, melyet a Tridentinum száműzött a népi szakralizmus világába, de a református templomokban még számos helyen díszeleg az Úr asztala fölött. Azt is mondják, hogy míg a koszorú a híveket Isten gondoskodó szeretetére emlékezteti, addig a gabonaszálak átkötései Jézus szenvedésekben és kereszten megtört testét jelképezik. A mezőgazdaság gépesítése előtt jelentősebb közösségösszetartó ereje is volt az aratókoszorú elkészítésének.

Református Új zsenge

A református úrvacsoraosztás rendszere a 18. században alakult ki, azóta Új kenyér ünnepe augusztus utolsó vasárnapja. „Amikor szimbolikusan a kenyérért, akkor tulajdonképpen az egész év terméséért adunk hálát, amelyet Isten megáldott” - magyarázz Kozma Zsolt nyugalmazott teológiai professzor a maszol.ro-nak. A reformáció ünnepe mellett ez az egyetlen úrvacsorás alkalom a református egyházi év során, amely nem kapcsolódik az üdvtörténethez, azaz Jézus életének állomásaihoz – emlékeztet a református liturgika egyetemi tanára.

Megemlíti azt is, hogy az Új kenyér nyomán később bevezették az Új bor ünnepét is, amelyet késő ősszel tartottak (az idősebb generáció még emlékszik rá), de ez hamar ki is kopott a gyakorlatból, ősszel október 31-én és advent első vasárnapján osztanak úrvacsorát a református gyülekezetekben.

Szent István napja: az az új kenyér ez az új kenyér?

Az államalapítás hivatalos ünnepéhez ma már hozzátartozik az új búzából sütött, nemzeti szalaggal átkötött kenyér megáldása, megszentelése és megszegése is. Magyarországon ezt az ünnepi mozzanatot a történelmi emlékezet szerint 1949-ben vezette be a politikai akarat: az új kenyér ünnepével próbálták ellensúlyozni a Szent István nap szakrális jellegét. Volt mire építkezni, hiszen Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1899-ben rendeletbe foglalta a század végi forrongó agrármozgalmak lecsendesítése, illetve a földesúr és az aratók közötti jó viszony helyreállítása érdekében az aratóünnepek felújítását.

Böjte Csaba megszegi a magyarok kenyerét, amelyet öt éve rendszeresen megsütnek Szent István napjára l Fotó: agroinform.com

Másrészt Szent István napjához kötődtek aratáshoz kapcsolódó tilalmak és előírások: igyekeztek, hogy István még a zabot se kapja lábon, és többnyire augusztus 20. után sütötték meg az első új kenyeret. Az államalapítás ünnepén több felekezet képviselője és ünneplők széles tömege előtti kenyérbemutatás azonban sokkal inkább nemzeti jellegű rituálé, mint vallásos ünnep. Az az új kenyér nem ez az új kenyér.