Az oncilla (Leopardus tigrinus) és az új faj, a déli tigrismacska (Leopardus guttulus) látszólag csak annyiban különbözik egymástól, hogy az utóbbinak egy árnyalattal sötétebb a színe, nagyobbak a foltjai, rövidebb a farka és kerekebb a füle. A géntérkép azonban sokkal több eltérést mutat!

Az új fajt nem teljesen véletlenül fedezték fel.  Dr. Tatiane Trigo és kollégái évek óta kutatják a macskafélék hibridizációját, vagyis a különböző fajok keveredését. Ennek kapcsán irányult a figyelem az oncillákra. A biológuscsapat 115 oncillának vélt macska genomját vizsgálta meg és kiderült, hogy a Brazília északkeleti részéről származó egyedek és déli társaik közt jelentős genetikai különbségek vannak.

Az ember azt hinné, hogy nincs új a Nap alatt, pedig még mindig rengeteg faj vár felfedezésre! A legújabb szenzáció egy kicsi, dzsungelben élő macska, amely annyira hasonlít egy rokon fajra, hogy egész eddig azt hitték a tudósok, csupán eltérő színváltozatról van szó. A génfeltérképezés bebizonyította, hogy tévedtek.

A kutatónő a „hibrid zónák” tanulmányozása során arra is rájött, hogy a déli tigrismacskák egészen furcsa szaporodási szokásokkal rendelkeznek: az utóbbi évezredek alatt először a csíkos pampamacskákkal (Leopardus colocolo) keveredtek, majd azokat „megcsalva” az oncillákhoz csapódtak, de egy ideje már azokkal sem párosodnak, hanem átpártoltak a Geoffroy-macskákhoz (Leopardus geoffroyi), akikkel még ma is rendszeresen alapítanak családot. Ez azért is furcsa, mert az oncillák és a déli tigrismacskák élőhelye ma is azonos, tehát lehetőségük továbbra is lenne az „összeállásra”.

A sok keveredés miatt a tudósok vakarhatják a fejüket, ha egy befogott példányt azonosítani akarnak. Az is kérdéses, hogy egyáltalán valóban külön fajról beszélhetünk-e és nem csak „fajtáról”, mint a kutyák esetében. Dr. Trigo szerint a génállomány egyelőre annyira különböző, hogy mindenképpen külön kell választanunk ezeket a fajokat, de ha a hibridizáció így folytatódik tovább (Márpedig miért ne folytatódna?), akkor idővel felül kell vizsgálni majd a besorolást.

A kutatónő folytatni szeretné a déli tigrismacskák tanulmányozását, hiszen erről a fajról jelenleg szinte semmit sem tudunk. Vajon mennyiben tér el életmódjuk az oncillákétól? Hányan vannak, mennyire veszélyeztettek? Ezekre a kérdésekre Dr. Trigo választ szeretne kapni.

A déli tigrismacska esete nem egyedülálló: az utóbbi években több, ránézésre nagyon hasonló állatféléről is kiderült, hogy géntérképük különbözik. Például bebizonyosodott, hogy az Afrikában élő elefántokat két fajra lehet bontani: erdei elefántra (Loxodonta cyclotis) és a korábban is ismert afrikai elefántra (Loxodonta africana). A gyilkos bálnák és a zsiráfok populációját vizsgáló tudósok is hasonló eredményeket jósolnak, de ezekben az esetekben a vizsgálatok még folynak.

http://donna.hu/