Kína 2019 januárjában tudatta a világgal, hogy új fejezetet nyitott a Hold kutatásában, elsőként tett le épségben automata űreszközt az égitest Földről nem látható oldalán. A leszállóegység holdjárót, valamint valóságos minibioszférát, gyümölcslegyeket, meg sokféle növényt és vetőmagot vitt magával annak vizsgálatára, hogy mindezekből holdi körülmények között kialakulhat-e egyfajta önszervező tápláléklánc. Kína áprilisban azt is hírül adta, hogy tíz éven belül kutatóállomást készül létesíteni a Hold déli pólusának térségében. Ám arról továbbra is hallgat, hogy mikor próbál kínai űrhajóst, „tajkonautát” juttatni a Holdra.
A magát bevállalós startupországnak hirdető Izraelben ugyancsak áprilisban csapott magasra a lelkesedés hulláma. A SpaceIL nonprofit konzorcium történelmet írt: első magáncégként juttatott olyan eszközt az űrbe, amely megkerülte a Holdat. Ám a terv, hogy az űreszköz le is száll égi kísérőnkre (ez máig csak három országnak sikerült), balul sült el. A kis Beresheet (héberül: Genezis vagy „kezdet”) végül a Hold felszínébe csapódott, és a földi irányítóközpontnak többé nem sikerült kapcsolatba lépni vele.
A messzi Új-Zélandon, egy kies birkalegelő mellett emelt kilövőállásáról a Rocket Lab cég viszonylag olcsón épített, de korszerű rakétáival juttat föl műholdakat Föld körüli pályára. Dubaj határában, ahol az Emirates légitársaság a sivatagban a földkerekség egyik legnagyobb repülési csomópontját alakította ki, most vadonatúj és még nagyobb reptér, a hagyományos utasszállító gépek mellett szuper- és hiperszonikus repülőgépek, sőt űrrakéták fogadására és indítására is alkalmas „kozmotropolisz” épül. A JAXA, a japán űrügynökség márciusban bejelentette: a Toyota vállalattal társulva olyan járművet épít, amellyel akár tízezer kilométeres Hold-túra is tehető.
Az időjárási szélsőségek miatt a Marson olyan űrruhára van szükség, amely mínusz 60-tól plusz 20 Celsius-fokig védeni képes viselőjét. Az Észak-dakotai Egyetemen kifejlesztett kísérleti Mars-szkafander 350 alkotóelemből tevődik össze.
FORRÁS: NASA
Manapság a kozmikus léptékű becsvággyal (és egóval) megáldott hipermilliárdosok vad versenye a rakétafejlesztés fő hajtóereje. A mágnások űrhajói azonban mások, mint az eddigiek, minthogy nem csupán tudományos célokra készülnek – a profit is fontos szempont.
Ezeknek az űrjárműveknek nem csak a gazdag űrturisták igényeit kell kielégíteniük; hasznossá kell tenniük magukat az aszteroidák természeti kincseinek kiaknázásában, földközeli repülőutak villámgyors lebonyolításában és abban is, hogy Keravala álmát megvalósítva bolygók sorára szállítsák a másutt megtelepedni igyekvő embert. Az orosz, európai és amerikai műholdak fellövését felügyelő Jim Keravala véleménye szerint ugyanis új kor hajnalához érkeztünk, olyan idők kezdetéhez, amikor „már valóban elkezdjük benépesíteni az űrt, hozzáfogunk eljövendő, Földön túli világunk megteremtéséhez”.
A teljes cikket elolvashatja a magazin 2019. júliusi lapszámában.
Kommentáld!