A Pilisi Parkerdő Zrt. közel két évtizede kezdte meg a folyamatos erdőborítást eredményező örökerdő-gazdálkodás alkalmazását. A Dobogókő közelében található Mexikó-pusztán kísérleti jelleggel elindított szakmai munka igazolta a hozzá fűzött reményeket: ökológiai és ökonómiai szempontból egyaránt az örökerdő nyújt megoldást a fenntartható erdőgazdálkodás megvalósítására.

A Pilisi Parkerdő területén fokozatosan állnak át az örökerdő-gazdálkodásra: 2017. január elsejétől a Pilismaróti Erdészet 3600 hektárnyi területe kerül sorra. Az erdészeti szaknyelvben az erdőket különböző üzemmódokkal és – ennek eredményeképpen – kialakult erdőalakkal jellemzik. Az erdőgazdálkodás üzemmódja határozza meg azt az átfogó kezelési koncepciót, melyet az erdőgazdálkodó az erdőfelújítás, az erdőnevelés és a fakitermelés során alkalmaz. Ennek alapján megkülönböztetnek egykorú, homogén szerkezetű vágásos erdőt, és vegyeskorú, változatos szerkezetű örökerdőt.

Az örökerdőben többféle fajú és korú fa él együtt, hiszen az örökerdő-gazdálkodás alapelve tiltja a tar- és végvágást.

Ennek köszönhetően hatékonyan megőrizhető az erdők biodiverzitása, miközben az ilyen erdők ellenállóbbak a klímaváltozás negatív hatásaival szemben is. Hazánkban ezeket az erdőket korábban a szálalóerdő kifejezéssel jelölték, azonban ma már a nemzetközileg elfogadott elnevezést átvéve, a magyarul is igen kifejező és szépen hangzó örökerdő kifejezést használják. A fogalom gyökerei Alfred Möller német erdészeti kutatóhoz (1860–1922) köthetőek, ő alkotta meg a „Dauerwald”, azaz az örökerdő eszméjét, amelynek fő célkitűzése az erdő tarvágás (végvágás) nélküli kezelése a talaj védelmének érdekében; hogy az erdőborítás a terület minden részén, állandóan fennmaradhasson. Az ilyen erdőgazdálkodás jellemzője: az erdőborítás folyamatossága, az állományklíma folyamatos fenntartása, a horizontális és vertikális erdőszerkezet változatossága, az őshonos fafajok (helyi származások) előnyben részesítése, a vegyeskorúság, az elegyesség, a válogató (szálankénti) erdőművelés, az öreg és holtfák védelme, a kíméletes fakitermelési módszerek alkalmazása és az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő vadgazdálkodás. Az örökerdő faji, szerkezeti és genetikai szempontból is különösen változatos, mely változatosságnak a folyamatos spontán felújulás a kulcsa.

A szálalóerdő az örökerdő speciális esete, mely a jegenyefenyő és lucfenyő elegyes örökerdőket takarja, mely hazánkban a termőhelyi viszonyok miatt alig, vagy nem fordul elő. A német erdészek a hagyományaiknak megfelelően élen járnak az örökerdő-gazdálkodás elveinek és módszereinek gyakorlati alkalmazásában. A türingiai állami erdészetnél például húsz évvel ezelőtt álltak át a teljes erdőterületen való alkalmazására, tapasztalataik ezért nagyon hasznosak a magyar erdészek számára. A Pilisi Parkerdő Zrt. Pilismaróti Erdészeténél az újabb 3600 hektáros örökerdő kialakításának kezdete előtt Türingiából érkezett szakemberek tartottak örökerdő-tréninget a Parkerdő erdészei számára. „Amit mi közel két évtizede, lépésről-lépésre valósítunk meg, azt a türingiai kollégák azonnal a teljes erdőterületükön bevezették, így az örökerdő elvek üzemi alkalmazása terén sokat tanulhatunk tőlük. Erdészeink és az erdőgazdálkodásunkban részt vevő vállalkozók folyamatos szakmai képzése éppen annyira fontos, mint az örökerdő szemléletének, a fenntartható erdőgazdálkodás kultúrájának magyarországi megismertetése és elfogadtatása. Csak így tehetünk eleget a ránk bízott erdőkért vállalt felelősséggel járó feladatoknak. Csak így védhetjük a természetet, biztosíthatjuk az ország faszükségletét és alakíthatunk ki a természetjárás és a turizmus számára élhető erdőket” – nyilatkozta Csépányi Péter, a Pilisi Parkerdő Zrt. termelési és természetvédelmi főmérnöke.

A Pilisi Parkerdő Zrt. Budapesti, Visegrádi, Budakeszi, Pilisszentkereszti, Pilismaróti és Szentendrei Erdészete eddig összesen 5000 hektár területen alkalmazta az örökerdő-módszert, amelyhez jövő januártól a Pilismaróti Erdészet újabb 3600 hektárral csatlakozik. „Az elmúlt években kétségtelenné vált számomra, hogy az örökerdő elvek gyakorlati bevezetése a legjobb megoldás számunkra és társadalom számára is. Ezen a módon kezelt erdeink egészségesebbek lesznek, jobban fogják tűrni a klímaváltozás hatásait és a károsító tényezőket, miközben gazdasági hasznosíthatóságuk sem csökken. A változatos elegyes erdőkben továbbá biztosítani tudjuk a védett élőhelyek megmaradását is, az erdőgazdálkodás így képes a természetvédelem valóban aktív eszközévé válni. Az örökerdők pedig nem utolsósorban szépek, és különleges erdőélményt is nyújtanak, ami nem csak az erdőjáróknak, hanem nekünk, erdészeknek is nagyon fontos szempont” – foglalta össze Brandhuber Ádám, a Pilisi Parkerdő Zrt. Pilismaróti Erdészetének vezetője.

A türingiai erdész szakemberek a kétnapos örökerdő-tréning rövid elméleti bevezetése után terepi gyakorlatot tartottak. Ennek során a német kollégák bemutatták, hogy az erdei munkák érhálózatát jelentő közelítőnyomokat hogyan jelölik ki, továbbá milyen szempontok és tulajdonságok alapján választják az örökerdő vázának számító „javafákat” (ahogyan magyarul nevezzük), illetve „jövőfákat” („Zukunfbäume”, ahogyan a német kifejezi). A gyakorlat második részében a német kollégák vezetésével a 10-14 fős csoportra tagolt résztvevők saját maguk is gyakorolhatták a bemutatott jelölési feladatokat. „Az egyes erdészetek és erdőgazdálkodási módszerek között nálunk, Türingiában éppúgy nagy különbségek vannak, mint Magyarországon. Ha összehasonlítjuk az egyes türingiai erdészeteket a Pilisi Parkerdő Zrt. erdészeteivel, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Pilisi Parkerdő nagyon jó úton van az örökerdő-gazdálkodás bevezetésében” – hangsúlyozta Dr. Andreas Niepagen, a Thüringen Forst felügyelőség vezetője. A résztvevők visszajelzései egyöntetűen megerősítették, hogy a gyakorlat hasznos tudásanyagot adott át.