Fakó keselyű (Fotó: Mészáros József)

2015.09.23-án a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őre, Borbáth Péter, a Hevesi Füves Puszták Tájvédelmi Körzet területén, Pély közelében 15 fakó keselyűt pillantott meg, melyek épp az éjszakázáshoz kerestek megfelelő helyet.

A madarak még másnap reggel is ott voltak, ekkor már egy 18-as csapatot számláltak a lelkes megfigyelők. 10 óra körül felrepültek, ekkor déli irányból egy 19. madár is csatlakozott hozzájuk, majd néhány kör után eltűntek az égen észak-kelet irányába.

Külön érdekesség, hogy három madáron egyedi jelölés is volt, a nagy szárnyfesztávolságú ragadozómadaraknál használt szárnylap (szárnykrotália) segítette beazonosításukat. Ezekből derült ki, hogy mindhárom madár idén született a szerbiai Uvac szurdokban, mely a faj utolsó menedékeinek egyike a balkánon, az egyedi jelöléseket is itt kapták. 

Jól látható a madár egyedi jelölése, ezt a példányt 2015 június 7-én
gyűrűzték az Uvac szurdokban (Fotó: Fuisz Tibor)

Annak ellenére, hogy egyre többször van keselyű megfigyelés hazánkban, felbukkanásuk még mindig kuriózumnak számít. 2015-ben ez az ötödik alkalom, hogy fakó keselyűt mutatott a távcsövek képe, de egy 1-2 példánynál nagyobb csapat felbukkanására 1926 óta nem volt példa, akkor 11 madarat számláltak.

Nem volt ez mindig így, a Kárpát-medencében egészen a múlt század közepéig három keselyűfaj, a fakó-, a barát- és a dögkeselyű is rendszeresen előfordult. A Kárpátok hegyei megfelelő fészkelőhelyet, az Alföld több tízezer ridegen tartott jószága pedig bőséges táplálékforrást biztosított számukra. 

Két fiatal keselyű Pélynél (Fotó: Fuisz Tibor)

Kipusztulásuk okai összetettek és egyértelműen az emberi tevékenységre vezethetők vissza. A még ma is többezer madár pusztulását okozó mérgezések az egykori keselyű állományokat sem kímélték. A trófeagyűjtés során nem lencsevégre, hanem puskavégre kapták a madarakat, fészkelés közben pedig a szülőmadár elpusztítása után a tojásokat vagy fiókákat is kiszedték a fészekből.

Eltűnésükhöz a legeltetéses állattartás visszaszorulása és az állategészségügyi szabályok szigorítása is hozzájárult. A kevesebb jószág miatt kevesebb volt az elhullott tetemek száma is, ráadásul a tetemeket állategészségügyi veszélyre hivatkozva el kellett temetni vagy elszállítatni, így táplálékforrásuk jelentősen lecsökkent.

Európában az utolsó előtti pillanatban kaptak észbe a szakemberek, mára a Spanyolországban és a Balkánon folyó komoly természetvédelmi sikereket elért programok bizonyítják, hogy a keselyűknek igenis van még keresnivalója a kontinensen és az egészséges ökoszisztémában betöltött helyük vitathatatlan.