Mint minden év júliusában, úgy az idén is lassan
teljesen kiszárad a kardoskúti Fehér-tó. A szikes tavaknál ez
megszokott, sőt szükséges jelenség, mivel jó hatással van a meder
állapotára, s ezáltal a növény- és állatvilágra.
A nyugati, vadszikes meder mostanra már teljesen kiszáradt, itt
csak a csupasz tófelület látható. A keleti, náddal borított mederben még
van egy sekély vízborítás, de az is hamarosan eltűnik. A Fehér-tóhoz
hasonló szikes tavaknál az időnkénti kiszáradásra feltétlenül szükség
van. A kiszáradt medernek van ugyanis egy sajátos öntisztuló képessége. A
talaj itt sokkal jobban felmelegszik, mint másutt, s ez vonzza a
pusztai forgószeleket, amelyek aztán elfújják onnan az előző év alatt
keletkezett üledéket.
Ilyenkor megjelennek a csak itt előforduló növények: a sziki sóballa, a
bajuszpázsit és a sziki ballagófű. A bajuszpázsit a talajon elterülve
gyorsan megérleli és elszórja magjait, melyekből csak a következő évi
kiszáradáskor bújnak majd elő a fiatal növények. A jellegzetes sziki
növénytársulások egészen a szeptember-október végén bekövetkező
esőzésekig megmaradnak, amikor majd újra megtelik vízzel a tómeder.
A kiszáradófélben lévő tómeder főként a partimadarakat vonzza. Érdekes
kettősség ez: minél kisebb a vízmagasság, annál többféle élőlény fordul
elő benne. Megjelennek a speciális algafajok, amelyek oxigént termelnek,
ezáltal kialakul egy rendkívül produktív élőhely, ahol nagyon sokféle
madár talál magának táplálékot. A pajzsoscankók, nagy és kis pólingok,
gulipánok, gólyatöcsök előszeretettel keresgélik az alsóbbrendű rákokat
és más élőlényeket. Amikor a tómeder teljesen kiszárad, a partimadarak
is továbbállnak, s helyükbe legfeljebb néhány ragadozómadár érkezik.
Kommentáld!