A kísérleti régészet az egyik legizgalmasabb
tudományág. Lényege, hogy a kutatók a rég letűnt kultúrák
mindennapjait, mesterségeit, szokásait, technikai eljárásait felidézve
újraalkossa eleink viseleteit, ékszereit, fegyvereit és eszközeit.
Százhalombattai régészek ezekkel a módszerekkel kutatják, milyen
eljárásokat használhattak a ruhák, szövetek készítéséhez használt
fonalak festésére a korabronzkorban azon a tájon élt emberek.
„A fonalfestési kísérletekhez – az eddigi tapasztalatok alapján olyan
növényeket gyűjtünk be, amelyek erőteljesebb színt adtak, illetve
tartósabbnak bizonyulnak. Ez természetesen csak a színes fonalak és
textilek használatakor derül majd ki.
A szövési kísérleteket – őskori szövőszék rekonstrukciókon – már
elkezdtük, de eddig még nem saját készítési fonalakat használtunk
alapanyagul, hiszen ez nagyon lelassítaná a munkát” – magyarázza
Lakatosné Pammer Gabriella, a százhalombattai Matrica Múzeum munkatársa.
A kutatás vezetője elmondta: a terv az, hogy olyan viseleti
rekonstrukciót készítsenek, amelynek minden munkafázisát ők maguk, saját
kezűleg végzik. Ez voltaképp több őskori – vagy őskor óta létező, akár
ma is használatos – kézműves technika megismerésére és elsajátítására ad
lehetőséget, mint például a fonás, fonalfestés, szövés, különböző
szalagszövési technikák, varrások, minimális szabás, díszítések stb. „Ez
a kísérlet nem öncélú. Szeretnénk átadni tapasztalatainkat a
nagyközönségnek is. Ezt igen fontosnak tartjuk, hiszen azt látjuk, hogy a
mai gyerekek időnként a tűbe sem tudják befűzni a cérnát, a varrás
pedig a felnőtteknek is gondot okozhat. Egyre kevesebb az olyan hely,
ahol még megmutatják ezt nekik. A természetes színek, a színes
fonalakkal való alkotás öröme nagy ösztönző erő lehet” – avat be a
kutatás céljaiba Lakatosné Pammer Gabriella.
Amint megtudtuk, a több éves kísérlet-sorozat első évében felkutatták
azokat az ismert, és máig festőnövényként számon tartott növényeket,
amelyek őshonosak ezen a vidéken, és a bronzkori-vaskori ember is
ismerhette, használhatta őket. „A gyűjtő munkában nagy segítségünkre
volt dr. Terpó András botanikus professzor és Berzsényi Brigitta
archeobotanikus. A növények lelőhelyeinek felkutatása után a kísérletek
során igyekeztünk mindig azonos helyről gyűjteni a növényeket.
Természetesen nagy figyelmet fordítottunk a természetvédelmi területekre
és a védett növényekre, hiszen a bronzkori-vaskori földvár egyes
területei az ősi növényzet miatt ma természetvédelmi védettséget
élveznek” – tudjuk meg a kutatótól.
A különböző helyszíneken olyan, jól ismert növényeket gyűjtöttek,
mint a bodza, a fagyal, a vadrózsa, a kökény, az ostormén bangita, a
dió, a cserszömörce, a vadszőlő, a festő pipitér, a csalán, a
gyalogbodza, a varjútövis, a földiszeder, a fűz, a tölgy és a fenyő.
Ezekből a növényekből készítették el azokat a festőleveket, amelyekkel a
régészeti és más történeti forrásokból megismert eljárásokkal
előállított fonalakat színezték.
A fonalakból Tamaskáné Jakab Margit
kéziszövő mester készítette el a korhű szöveteket, s ezekből végül
elkészülhettek azok a rekonstruált viseletek, amelyekhez hasonlókat
hordhattak a korai bronzkorban (i. e. 3. évezred) a mai Százhalombatta
környékén élt emberek. A kész viseleti rekonstrukciók 2001-óta a
nagyrévi házban láthatók.
Írta: Horváth Árpád Fotók: Százhalombattai Matrica Múzeum
Kommentáld!