OLASZORZÁG Atlantiszának
is nevezik Fabricche di Caregginét, mely amikor felszínre kerül,
kísérteties látványt nyújt. Ekkor turisták tömegei érkeznek.
Fabricche di Careggine története az 1300-as évekig nyúlik vissza,
ekkor érkeztek brescai kovácsok a területre, hogy egy vasöntödét
nyissanak, mely köré szerveződött később a település. Az 1800-as évek
elején bezárt a helyi vasmű, és a korábbi, jólétben telt évek után a
szegénység és nyomorúság következett. A lakosság a helyiek a
mezőgazdaságban és a pásztorként kezdett dolgozni. A 20. század
legelején a gazdaság hirtelen fellendült a közelben nyíló
márványbányáknak köszönhetően, amely miatt az Edron-folyón vízerőművet
is építettek. Sok lakos a bányákban vállaltak munkát.
1941-ben a
Selt-Valdarno-vállalat megkezdte egy, az Edron-folyónál épített erőművek
működését segítő duzzasztógát építését. 1947 és 1953 között elkészült a
92 méter magas, 32 millió köbméter víz megtartására képes gát. Ennek az
ára a völgy és egyben Fabricche di Careggine elöntése volt, melynek
lakossága ebben az időben 146 főt számlált, akiknek el kellett hagyniuk a
települést.
A középkori kis csendes falu utcái mentén kőházak sorakoztak,
emellett a közelben egy háromlyukú kőhíddal és 1590 óta saját, román
stílusú templommal is rendelkezett, mely a San Teodoro nevet viselte. A
mesterségesen kialakított tó vizét tízévente egyszer leengedik tisztítás
céljából, ilyenkor pedig újra előbukkannak a megüresedett házak, a
temető és a templom is láthatóvá válik. 2014-ben várható a tó vizének
újabb leeresztése, mely minden bizonnyal ismét tömegesen vonzza majd az
utazókat.
Forrás: erdekesvilag.hu
Kommentáld!