Napjainkban nagy hangsúlyt kapnak a „zöld” fejlesztések, ennek köszönhetően, talán már nincs messze, amikortól „zöld gumiabroncsos” autók járhatják az utakat.

 

 

Gumipitypang
Fotó: fraunhofer.de

A gumi őskoráról tudjuk, századokkal ezelőtt is ismerték egyes népek: Pietro Martire d’Anghiera történetíró 1525-ben arról számolt be, Mexikóban rugalmas labdával játszó őslakosokat látott. 1736-ból a francia Charles Marie de la Condamine említendő, Európaiként ő látott először kaucsukfát; ő találta ki a latex kifejezést a tej spanyol neve (leche) alapján; nevét őrzi a gumióvszer idegen eredetű neve, a kondom.

Kaucsukfa
Fotó: Wikipedia

Latexet tartalmazó növényfajból sok ezret ismernek a biológusok, közte eperfafélék, meténgfélék, őszirózsafélék, kutyatejfélék fajait, például az afrikai homoki sárgabarackszőlőt (Landolphia kirkii) vagy a régen golflabdákhoz használ karibi Ausubo fát (Manilkara bidentata). Lakások dísznövénye a fikusz, őserdei változatai méretesebbek, mediterrán környezetben fatermetűek, 1900 előtt ebből is nyertek alapanyagot, de tejnedvének kinyerése (sejtnedvei vizes emulziója miatt) nem volt kifizetődő.

A gumialap gazdaságos kinyeréséhez csak pár faj használható, pedig az igény óriási. Serge Palu és Daniel Pioch, a franciaországi mezőgazdasági kutatóintézet, a Cirad munkatársai a 2010-es, Montpellier-ben megrendezett A természetes gumi jövője elnevezésű, nemzetközi konferencián kiemelték, miután „kína egyedül feléli a világ gumitermelésének 30 százalékát, felmerült, hogy a kaucsukfa (Hevea brasiliensis) képes lesz-e kielégíteni a növekvő keresletet.”

A természetes kaucsuk a vulkanizálással nyert gumi legfőbb alapanyaga – az Amazonas és az Orinoco folyók mentén honos gumifából nyerik. Legfőbb riválisa a sivatagos területeken honos guayule  (Parthenium argentatum), mert ez a cserje nem okoz allergiát vagy legalábbis kevésbé allergén, alapja lehet katétereknek, sebészkesztyűknek, már készültek prototípusok.

Guayule
Fotó: Wikipedia

A guayule-t a Continental Mexican Rubber Company nevű gumigyár már 1900 táján használta autógumi-gyártáshoz, de nem sikerült autógumit előállítani, ahogy az Egyesült Államokban sem, az 1920-as években.

Pár éve újabb növény is a gumikutatók látótérbe került, újra. A gyermekláncfű egyik keleti rokon faja, a gumipittypang (Taraxagum kok-saghyz) iránti érdeklődés idestova több évtizedes múltra nyúlik vissza. 1931-ben Sztálin az Összuniós Konferencián hazája iparának vezetői előtt tartott beszédében elmondta: „Hazánknak mindene megvan, kivéve a gumit. De egy-két év, és nekünk is lesz gumink.” A terv tehát mondhatni megszületett, ám a vágyott siker elmaradt. Később, a 20. század közepe tájékán több országban is próbálkoztak termesztésével, de lassan mindenütt abbamaradt.

Egy magyar származású, évtizedek óta az amerikai Ohióban élő kutatónő is foglalkozik a gumipitypanggal. Mint azt Puskás Judit, az ohiói Akron Egyetem alá tartozó BioMakromolekuláris Mérnöki Kutató Csoport vezető professzora elmondta: „A gumipitypang molekuláris alapja ugyanaz a cis-1,4-poliizoprén, mint a kaucsukfa gumija."

A német Continental gumiabroncsgyár a Fraunhofer Intézettel végzett közös munkája kézzelfogható eredményhez vezetett: Németországban és Svédországban már tesztelik a WinterContact TS 850 P mintázatú Taraxagum™ gumiabroncsokat, melyek futófelülete kizárólag a gumipitypang gyökeréből nyert gumiból készült. Terveik szerint öt-tíz év múlva már a sorozatgyártás is folyhat.