Tirta Empul templom

Az Ubudtól nemmessze lévő Tirta Empul Bali egyik legszentebb hinduista helye, ami a templom melletti forrásról híres. A legenda szerint az itteni vízköpőkből kilövellő vízsugár, ami a kőmedencéket megtölti, szent víz. Ez amolyan zarándokhellyé vált a balinéz hinduk körében: füstölőkkel, virágokkal és rizzsel teli adományokat helyeznek a vízköpőkre, amik alatt a hívők sorban megmosdanak.

A szent vízzel teli medencék és a jellegzetes balinéz, kacskaringós formákkal díszített építmények között lépdelve élvezhetjük a hely illatokkal teli, spirituális légkörét.

Tegalalang rizsteraszok

A Tegalalang nevű település szintén Ubud környékén található. A falu egymagában nem tesz ki látványosságot, azonban az onnan nyíló kilátás annál inkább – innen láthatóak ugyanis Bali immár szimbólumává vált rizsteraszai. Itt, a falu főútja melletti kávézókban, friss gyümölcsturmixot szürcsölgetve legeltethetjük a szemünket az alattunk terpeszkedő élénkzöld, pálmafákkal tarkított lépcsőzetes rizsföldeken. A kalandosabb kedvűek meg akár be is járhatják a teraszok között kanyargó, szűk ösvényeket.

Monkey Forest

Az Ubud városában található Monkey Forest (“majomerdő”) hűen ábrázolja saját nevét: egy erdőrész, tele majmokkal. Azonban az ott található ősrégi építmények teszik igazán különlegessé ezt a helyet, amiken immár átvette az uralmat a természet ereje. Faóriások között megbúvó kőszobrok, indákkal átszőtt hidak, mohalepte ódon templomok, és a köztük ugrándozó makákók – mindez évszázadokkal repíti vissza az időben az odalátogatót.

Az erdő majmait nem szabad alábecsülni, mert kivételesen ravaszak és szemtelenek: szemrebbenés nélkül lopják el az ember vizespalackját és ételét (amennyiben emberünk naiv annyira, hogy ezeket előttük fogyassza), és ha meg kell védeniük magukat, nem szégyellik megkarmolni vagy megharapni a gyanútlan turistát.

Kecak tánc

A kecak egy balinéz tánc- és zeneműfaj, amit többek között Ubud egyes templomaiban és egy Ulu Watu nevű helyen lehet megtekinteni. Az autentikus kecakot férfiak adják elő, és a zenét – bár nem hangzik éneknek – kizárólag emberi hangok adják. Képzeljük el úgy, mint holmi furcsa, törzsi beatboxot, ami során csupán egyetlen szót ismételgetnek az éneklők: “cak”. A kecak-művészek, akik csupán egy fekete-fehér kockás kendőt viselnek a derekuk körül és virágot a hajukban, az előadás során tűz köré ülve kántálnak, törzsüket és karjaikat jellegzetesen hajlongatva. Egyes előadásokon részletet adnak elő a hindu Rámájana eposzból, ilyenkor élénk, díszes ruhájú táncosok is társulnak a fekete- fehér masszához. A táncot rendszerint este adják elő, így méltó befejezését adhatja egy izgalmas napnak ezen a misztikus szigeten.

A cikk írója, Tóth Flóra jelenleg Indonéziában tanul. Az ott írt blogját a www.planetflora.wordpress.com oldalon olvashatjátok magyarul és angolul is.