A klímaváltozás egyre nagyobb próbatételek elé állítja a magyarországi erdőket. Új kártevők, változó évszakok, heves viharok és hosszú száraz időszakok várhatók.

Fotó: Profimedia

Miként reagálnak erdőink ezekre a változásokra? Milyen fordulatok várhatók az erdőgazdálkodásban? Ódor Pétert, az MTA ÖK tudományos főmunkatársát az mta.hu kérdezte erdészetről, természetvédelemről és a Pilisben indult erdőökológiai kísérletről.

A klímaváltozás hatására az időjárás egyre szélsőségesebbé válik. A rengeteg csapadékot és nagy szelet hozó viharok mellett egyre hosszabb száraz időszakok következnek, az enyhe telek pedig nagyobb esélyt adnak a kártevőknek a túlélésre, és a melegedő klíma olyan jövevények túlélését is lehetővé teheti, amelyek eddig szinte teljesen ismeretlenek voltak nálunk.

„Az efféle katasztrófák azonban, fontos visszajelzéseket adnak erdőink gyengéiről. Ha megismerjük ezeket a gyenge pontokat, elképzelhető, hogy egyes, eddig bevált erdőgazdálkodási módok átgondolásra szorulnak, és néhány évtized múlva egészen másképpen gondozzuk erdeinket” – mondta a szakember.

Ódor Péter az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy miként reagál egy erdő a különféle művelési módokra, méghozzá nem megfigyeléses módszerrel, hanem a lehetőségekhez képest szabályozott kísérleti körülmények között. A kérdés feltevése a puszta tudományos érdeklődés mellett azért is időszerű, mert az erdő épp az ilyen beavatkozásokat követő időben válik különösen érzékennyé a klímaváltozás hatásaira. Vagyis, lehet, hogy egy olyan erdő, amelyet nem háborgatnak, nagyjában-egészében változatlanul elviseli a körülmények változását évtizedeken át – nem száradnak ki hirtelen életerős, középkorú fák, nem tűnnek el fajok az életközösségből. Azokon a területeken azonban, ahol rendszeresen művelik, lehet, hogy már nem úgy újul fel, mint tette azt ötven vagy száz éve.

A vizsgálatokra egy Pilisszentkereszt melletti gyertyános-tölgyest találtak alkalmasnak. A kísérletet a Pilisi Parkerdő Zrt. munkatársaival közösen alakították ki. Ez eléggé homogén volt ahhoz, hogy hat, hasonló méretű és fekvésű területet jelöljenek ki a vizsgálatok céljára. A hat terület mindegyikén létrehozták a következő típusú területeket: érintetlen kontroll, bontóvágás (részletekben vágnak ki fákat az erdőfelújítás során) , lékvágás (a tarvágásnál szokásos, ám jóval kisebb foltok letermelése), tarvágás, benne hagyásfacsoporttal. Az egyes területeken folyamatosan műszerekkel mérik a mikroklíma, a talajviszonyok, az aljnövényzet és egyes állatcsoportok (futóbogarak, pókok, televényférgek) változásait. A természetes folyamatokat elkerített és kerítés nélküli mintanégyzetekben vizsgálják, így meg tudják figyelni azt is, mennyiben befolyásolja a folyamatokat a vadak jelenléte.

A kísérlet hosszabb távon szolgáltat majd kézzelfogható eredményeket, annyi azonban már ma is világos, hogy a hatalmas vágásterületeken az erdőben megszokottól igencsak eltérő mikroklíma uralkodik. Az extrém hőingadozás és az óriási esőket követő hosszú száraz időszakok itt könnyen átbillenthetik a kis fácskákat a tűréshatárukon, miközben egy kisebb lékben – vagyis néhány fa kivágásával létrejött nyílt területen – a kedvezőbb mikroklímában túlélnének.

A kisebb bolygatással járó erdőgazdálkodás és az elegyes erdők kialakítása hosszú távon is segíthet, hiszen a környezeti feltételek lassú változását követni lehet a fajösszetétellel – ez nem okoz akkora gazdasági megrázkódtatást, mintha kényszerből, hirtelen kellene áttérni egy másik fafajra. Emellett érdemes elegendő mennyiségű holtfát is az erdőben hagyni, amely, amellett, hogy segít az erdei életközösség sokféleségének növelésében, valamelyest védi is a facsemetéket a vadakkal szemben.

Az átgondolt erdőgazdálkodás mellett érdemes odafigyelni a tágabb perspektívára is. „Fontos, hogy a természetvédelem ne megőrzendő szigetekben, foltokban, hanem táji léptékben gondolkodjon”  – mondja Ódor Péter, aki szerint a gazdálkodás alatt álló területek ideális esetben átjárókkal összekötött élőhelyek mozaikjaként működhetnek. Egy ilyen nagy, összefüggő rendszer képes elviselni egy-egy durvább erdészeti beavatkozást vagy természeti csapást, hiszen az egyik foltból kiszoruló élőlények egy másikban meghúzhatják magukat, és később visszahódíthatják a területet.

Forrás: mta.hu